A csapatnak még éppen sikerült idejében kiszaladniuk, mielőtt minden egy csapásra megsemmisült volna.
- Tehát mi történt? – kérdezte a még kicsit kába démon.
- Kikyo csak kihasznált, majd megölt. De te feltámadtál, és most ismét itt vagy velem, azaz velünk – mosolygott Kagome és a többiekre nézett.
- Már emlékszem. Láttam magamat, ahogy kiléptem a testemből. Egy furcsa alagútban találtam magam és ott volt… a bátyám, Sesshoumaru, anya és apa. Ott álltak és hívtak magukhoz, de én nem akartam menni, mert hozzád vonzott a szívem – megcsókolta Kagomét.
- Jó, jó, elég legyen már! Gyertek velünk a faluba! – szólt Shippou és elindult Sangoékkal.
Kagome és Inuyasha is utánuk indult egymást szorosan átkarolva.
Este hatalmas ünnepséget szerveztek a falubéliek számukra. Volt ott étel, ital, zene, tánc. Kagoménak sikerült Inut is a táncparkettre vonszolni.
- De én nem tudok táncolni!
- Honnan tudod? Próbáltad már? – kacagott a lány.
- Nem – pirult el a démon és nézte, hogy táncolnak a többiek.
- Na látod, megy ez neked!
Egész éjszaka táncoltak. A mulatság végén nem volt kedvük lefeküdni, ezért inkább elmentek egyet sétálni. Az ezer éves fához érve, Inuyasha felajánlotta, hogy nézzék meg a napfelkeltét. Kagome bólintott. Ott ültek egy ágon, hallgatva a madarak csicsergését és nézték, hogy ébredezik minden. Csodálatos látvány volt.
2 hónappal később…
Kagome rettentően rosszul volt. Szédült és fájt mindene. A kunyhóban feküdt és szenvedett.
- Vissza kell menned a jövőbe, mert lehet, hogy valami súlyos. Biztos, hogy nem valamilyen sérülés, amit még Kikyo okozott? – Inuyasha rettentően aggódott a felesége miatt.
- Nem tudom. Inu hazavinnél? Ideje lenne bemutatnom téged a családomnak, és otthon is egy esküvőt tartani. Én szép fehér ruhában lennék, te pedig fekete szmokingban. Nemsokára átváltozol ismét, akkor megtarthatjuk a ceremóniát. De előtte mindenképpen orvoshoz kell mennem.
- Rendben, akarsz valamit magaddal vinni?
- Nem, ne pakolj semmit, csak menjünk már! – és ismét eltorzult Kagome arca.
Amint visszatértek a jelenbe, Kagomét azonnal egy kórházba vitték. Pár napig megfigyelés alatt tartották, de semmilyen súlyos panaszt nem találva kiengedték. Inuyasha egyszer sem volt bent nála, mert az esküvőt szervezte.
- Végre, hogy újra láthatlak! – ölelte magához a lányt – Hogy vagy? Holnap lesz az esküvő, mint tudod, bírni fogod?
- Persze! Életem legszebb pillanata lesz! – furcsa csillogás táncolt a szemében, amit Inu is észrevett, de nem szólt.
Azt gondolta, hogy biztos a másnapi szertartás miatt ennyire boldog.
Másnap…
- Te, Kagome, fogadod-e Inuyashát férjedül, amíg a halál el nem választ?
- Igen, fogadom.
- Te, Inuyasha, fogadod-e feleségedül Kagomét, amíg a halál el nem választ?
- Igen, fogadom.
- Akkor ezzel házastársaknak nyilvánítalak benneteket. Húzzátok fel egymás ujjára a gyűrűt, és egy csókkal pecsételjétek meg eskütöket!
Miután megcsókolták egymást, hatalmas éljenzés és tapsvihar tört ki.
- Gratulálunk nektek! – Mosolygott Shippou, Sango és Miroku.
- Köszönjük – mondta Kagome – Egy kis figyelmet kérnék! Szeretnék még valamit bejelenteni! Inuyasha ide jönnél, kérlek? – miután már ő is ott állt, Kagome folytatta – Tehát, szeretném bejelenteni nektek, hogy Inuyasha és én ikreket várunk!
- Micsoda! – Inuyasha alig tudta felfogni, hogy apa lesz – Ez komoly? Jaj, de jó, apa leszek!!! – ujjongott.
Mindenki ismét tapsolt. Ezután még a menyasszonyi csokor eldobása következett. Utána hajnalig tartó lakodalom vette kezdetét.
7 hónappal később…
Kagome egészséges ikreknek adott életet. Egy fiú és lány párosnak.
Visszaköltöztek a középkorba, és még egy fiuk született. Sangoék is még három csemetével gyarapították a családjukat.
- Nézd, a kis Sesshit! Lassan már jár! – mosolygott Kagome.
- Igen. Biztosan az apjára fog hasonlítani – mosolygott Inuyasha - Ugye kis gézengúz? Hékás, ne húzd a hajam!!!
Vége
Írta: Iwiiiii
|