18. fejezet: Rémes ébredés

Amikor kinyitottam a szemem az volt az első dolgom, hogy körbenéztem, hogy ott találok e valakit akit nem kéne, de túl gyorsan ültem fel és szédülni kezdtem így visszadöltem. Elég nagy sokként ért amit tegnap anyám a fejemhez vágott, de el kell ismrnem, hogy így a leglogikusabb minden ami a testem biológiai képtelenségeiről van szó. Nem az bántott, hogy nem mondott igazat na jó az is, de a legjobban az fáj, hogy képes volt a szemembe hazudni annyi éven át. Lehet, hogy az én hibám, hogy az emberek nem mondanak igazat nekem.
A rémálmom borzasztó volt és tudtam, hogy Vittoió küldte és azért, hogy megmutassa a multja egyik darabkáját. Elvileg 16 évesen lett vámpír ez nálunk már törvénybe ütközik mert csak 18 éven felülieket lehet vámpírá tenni és csak a saját beleegyezésével. Mivel mára már megjelentek a vadászok ez egy kicsit kevesebb népszerüségnek örvend. Istenem soha többé nem találkozom azzal a vérszopó stricivel na persze ezt én se hittem el, de most őszintén bevallom olyan orbitális szexet mint vele még soha senkivel nem vágtam le. Az ilyen nőket hívják koporsókurváknak akik vámpírokkal kefélnek. Borzasztóan fájt a fejem és mégjobban a hátam. Megint volt egy olyan érzésem, hogy nem kéne felkelnem ma és öreg hiba lenne ha mégis megtenném. De mikor halgatok én a megérzéseimre hát soha, de a lélekgyógyászom szerint kéne.
Felkeltem és kivánszorogtam a konyhába. Láttam az enyelgő anyámat meg a kutyafülű apámat. Mostantól halgatok a megérzéseimre és tapló leszek mindenkivel.
- Kávét!!!- morogtam.
- Ott van drágám.
Úgy utáltam amikor így hívott mert a szeretőit is így hívta. A nevelőapám nem volt rossz ember csak annyi volt a bűne, hogy szerette anyámat. Elismerem neki is voltak rossz tulajdonságai, de azért el lehetett viselni.
-Te anya ne értsd férre, de medig akarsz nálam lakni. Nem mint ha nemlátnálak szívesen vagy ilyesmi, de mivel ez mégis az én lakásom és kicsit váratlanul törtél be hozzám ezért azt hiszem van annyi jogom, hogy megkérdezzem. Medig ohajtasz nálam maradni?
-Arra gondoltam, hogy hozzád költözöm.
Na ez betett nekem. Az anyám és én hát ez a hét vicce tudtam, hogy akkor kellett volna megkérdeznem miután ittam kávét. Éreztem, hogy a szemeim kidüllednek és a fejem elvörödödik pedig erre csak akkor volt példa amikor a pasimtól drága ajándékot kaptam.
-Aszpirint most.- ordibáltam
-Nem tetszik az ötletem?- kérdezte anyám sértődötten. És még ő volt kiakadva mert nekem nem tetszett az ő ötlete. Az anyám nagyon megváltozott és nem a jó oldalára. Mindig vártam arra a pillanatra, hogy egyszer jól beolvassak neki az engem ért sérelmeim miatt, de amég gyerek voltam sosem mertem mert tőle kaptam a pénzt, de most már semmilyen szemmpontból nem fügtem tőle mert még egy kúrvától is több figyelmet és szeretetetet kaptam vola mint tőle.
-Any te tényleg azt hiszed, hogy azért léptem le othonról, hogy lakást biztosítsak neked miután te mindent meguntál ottho és összeköltözzünk. Mit gondolsz miért nem hívtalak vagy hagytam meg egy címet mert nemakartam, hogy megtalálj, vagy egyátalán beszélj velem. Azért jöttem el otthonról mert látni sem bírtalak és mert a tetves szeretőidnek több szeretetet odafigyelést és megbocsátást adtál mint nekem valaha. Emlékszel mikor az egyik elhagyott, hogy milyen depressziós voltál. Állandóan ordibáltál sírtál és velem végeztetted el a házimunkát.  Te anya észrevetted, hogy egyátalán eltüntem? Á hát persze hiszen nem volt kit csicskáztass és beletöröld a lábad. Anya  még azt sem mondhatod, hogy hálátlan vagyok mivel semmi felmutathatót nem adtál nekem.
-Befejezted.- üvöltött rám az anyám, de akkora már elborult az agyam és úgy arcon vágtam, hogy kirepűlt a fehérhajú öléből és nekivágódott a padlónak.
- Te hálátlan kurva- üvöltöttem- én szerettelek, de te minden sérelmedet rajtam töltötted ki minden egyes pofont én szenvedtem el a szeretőid hejett és még van pofád idejönni és önkényesen kijelenteni, hogy te velem akarsz élni. Mit képzelsz, hogy még két éhes szájat etetni tudok?
Anyam nem mozgott így tdtam, hogy eszméletét vesztette, de nem érdekelt, de azért mégsem akartam, hogy elpatkoljon mert akkor életem végéig kisértene a szelleme azt meg végkép nem akartam.
- Vidd korházba- Parancsoltam rá a vérszerinti apámra- és vidd magaddal a cuccát is mert ide nem jön vissza az is bisztos. Ne ne mondj semmit nem érdekel. Mostantól a te gondod engem nem érdekel.
Elég meglepetnek tűnt. Talán nem erre számított. De nem vitatkozott megfogta az anyámat és eltünt a szemem elől. Olyan mérges voltam, hogy fogtam magam úgy ahogy voltam és bevágódtam a kocsiba. Az ing alatt még bugyi se volt rajtam.
Nem tudtam, hova megyek csak mentem és mentem, de szerencsétlenségemre az eső eleredt és egy hangos durranással a kocsim lerobbant a semmi közepén. Fel akartam hívni az autószervízte, de rájöttem, hogy mérgemben a mobilomat is otthon hagytam. Körülnéztem és tudtam, hogy Vittorió kastélya nincs olyan messze így elkeztem futni, de jónéhányszor eltaknyoltam a sárban és mire a kastélyhoz értem olyan ocsmány piszkos voltam mint egy disznó a zárdagonyázás után.
Dzeffry nyitott ajtót és kérdés nélkül a könyvtárba vezetett.
-Az úr mindjárt jön.
-Köszönöm.
Dzeffry meghajolt majd elment. A szoba nem változott semmit olyan volt mint az álmomban.