Állatbőrben minden kicsit más

*

            Hatalmas robbanás rázott meg minden. Az emberek riadtan kapkodták ide-oda a tekintetüket. A nők földöntúli hangon sikítottak, a gyerekek felsírtak a félelemtől. Remegtek a nagy felhőkarcolók, majd hatalmas robajjal dőltek alá az utcákon. Reszketettek a nagyvárosok, reszketett bennük minden elő. Méteres tűsarkakon imbolygó szőke démonok kapták el riadtan a mellettük álló csavargók kezét, méteres műkörmük a kérges tenyerekbe vájódott. Mindenki szorongott. Tudták itt a vég, azt is hogy nem tehetnek semmit mert elkéstek. Túl későn, túl keveset akartak tenni az ellen, hogy megállítsák. Hirtelen hatalmas villanás következett, mindenki elvakult, majd csillagtalan mély sötétség. És csend… halotti csend.

**

            Színes kreációkba öltözött alakok forgolódtak a teremben. Bár kinn még hó volt, benn könnyű anyagokat lengetett a klíma, több milliós értékű ékszerek csillantak a nőkön. Mindenki arcáról önfeledt vagy erőltetett mosoly sugárzott, felszínes csacsogás töltötte be a termet.

-         Jaj úgy örülök, hogy meghívott a bemutatójára. Amit előzetesen a képek alapján láttam. Hát ez egyszerűen fergeteges lesz!  - piszkálta meg az egyik fiatalabb hölgy, a mesteri műgonddal megformált frizuráját.

-         Köszönöm a biztatást – csillantotta meg mosolyát a méltatott, egyik szemfogában milliós értékű gyémánt csillogott.  – Pedig a zöldek nagyon kellemetlenek voltak – szólt meglehetős nőies hangsúllyal a férfi.

-         Ugyan már mit tehetnének, ha mi bundákat akarunk látni, akkor bundákat fogunk. A pénz beszél és a kutya ugat.

-         Hát, meglehetőst acsarkodtak.

-         Jaj kérem fel se vegye, ők nem érnek fel hozzánk. Hogy az élet ÉR valamit. Hát kérem ez nevetséges, aggódjunk csak a magunkfajtákért, ők se aggódnak értünk.

-         Ez igaz, ettől függetlenül lehet hogy a következő kollekcióm organikusabb lesz.

-         A fejeket is felhasználja? – kérdezte ironikusan a nő, száján megcsillant a mélyvörös szájfény.

-         Nem, nem szeretem ha valaki azt teszi, szerintem nem higénikus, ki tudja mi maradhat egy ember szájában – csevegett a tervező.

-         Igaza van, amit azok összeesznek, látszik, hogy maga párduc, kitűnő az ízlése, kérem, kitűnő! – túrt vörös mancsaival a fürtjei közé.

-         Azért maga se szégyenkezhet a rókaságával, nagyon agyafúrt család maguk.  – bókolt a nagymacska. – Kezdődik is a bemutató, javaslom, menjünk előrébb, hogy jobban lássunk.

És elkezdődött a színpadon szervál karcsúságú macskalányok reklámozták az apróbb darabokat, fehér neműket, toppokat, miniszoknyákat, persze mind-mind csak emberbőrből. Utána jöttek a téliesebb darabok, harsány színekkel sminkelt medvehölgyek lejtettek a kifutókon csábosságuk teljes tudatában. Végül egy két vadabb kollekciót is megszemlélhettek, a szemérmetlen majmokon, akik a közönség soraiba is lementek…

***

            A teremben takaros sorokban álltak a padok.  Még csak most csöngettek be, de valami furcsa módon a diákok már csendben ültek. Biológia órájuk volt. Tudták ezen az órán filmet fognak nézni, nem is akármiről a vadak szaporodásáról. Pár perc múlva a teremben sutyorgás vette kezdetét, a pubertáló srácok azt találgatták mennyit fognak mutatni és hogy az náluk is így megy-e. Gimnáziumig erről semmit nem tanulhatnak. Pedig jobban érdekelné őket az állatok szaporodása. A lányok szégyenlősen beszélgettek arról, hogy velük- ha volt- mi volt. És, hogy mit láttak az otthoni természetfilmekben amiket az anyjuk rakott be.

- Bocsánat a késéért – szólt egy kellemes fiatal női hang. –Elkevertem a filmet. Tehát. A mai témánk az emberek szaporodása. A kérdéseiteket írjátok fel és a film végén tegyétek fel, a filmet kötelező végignézni, kérem a hölgyeket, hogy ne ájuldozzanak, a vadonban ez a rend. A fiúkat kérném, hogy halkan röhögjenek bármit látnak, náluk ez így meg, nincs ebben semmi nevetséges ez a természet rendje. Szóval a kulcsszavak a mai órára: CSENDBEN NÉZZÉTEK – hangsúlyozta az antiloplány és elindította a videót, meztelen emberek csúsztak a földön, groteszk násztáncot lejtve, a férfi kemény hangon megszólalt, hívta magához az egyenlőre még vonakodó nőstényt. Majd megunt hirtelen várni, elkapta és a magáévá tette a síró nőt, az hiába próbálta eltolni magától, ereje kevés volt hozzá, a férfi a földhöz préselte, azt csinált vele amit csak akart. A gyerekek kitágult szemmel nézték a videót, ki félelemmel, ki csodálattal, ki vággyal telve. Hirtelen hangos puffanás hallatszott, kis egérlány feküdt ájultan a földön. Túl sok volt ez neki.

-         Na jó-szólt a tanárnő, miközben felkapcsolta a villanyt –valaki vigye a gyengélkedőre…

****

            Az utcán kuka borult. Kislány sírt fel rémülten az első emeleti ablakban:

-         Apu mi volt ez? – fordul be a szobába a fény felé.

-         Csak egy kóbor ember. Nem bánt. – csitította a szülője.

-         Biztos?

-         Igen, de ne aggódj majd hívom a sintéreket.

-         Anyunál nem voltak ilyenek.

-         Azt sejtem… anyád kisemmizett, most itt kell laknunk kicsim.

-         De én félek itt.

-         Nincs baj, nem nyúlhat hozzád.

-         Hát jó… de azért aludhatok melletted?

-         Aludhatsz.

*****

-         Sétálunk-sétálunk? – kérdezte egyik nő a másikat.

-         Hisz nagyszerű az idő hozzá.

-         Látom a kedvencedet is hoztad – nézett a pöttöm emberre, majd cinkos mosolyt villantott a barátnőjére. – Szép az új nyakörve.

-         Muszáj volt valamivel meglepnem. Elégre most van nálam egy hónapja, nem tehetek róla…

-         Hát aki megengdheti magának, az én férjem kiakadna ha hazaállítanék eggyel, pedig szerintem nagyon kis drágák – paskolta meg a pórázon vezetett fejét. – Bár azt mondják veszélyes tartani.

-         Csak szakszerűen kell eljárni és nem lesz baj. Van egy könyv… az a Bibliám, a címe…

******

-         Apu, miért vannak itt ilyen nagy rácsok? – kérdezte tágra nyílt szemmel a kis kutyafiú.

-         Mert ez egy emberkert, így tartják tőlünk távol őket.  – válaszolta az apja elővillanó szemfogakkal.

-         És miért kell tőlünk távol tartani őket?

-         Mert ők vadak, vannak szelídítettek is, őket nem kell elkülöníteni.

-         Azok minek vannak?

-         Házikedvencnek.

-         És az mire jó?

-         Ez a gazdag nők egy szórakozása.

-         És minden ember egyforma?

-         Nem, vannak négerek, fehérek, kínaiak, japánok, mongolok, eszkimók… sokféle

-         És az induánok?

-         Azok indiánok.

-         És azok?

-         Igen az is egy faj, különösen látványosak, ha engem kérdezel.

-         És miért eszik nyersen a húst?

-         Tudod ők nem civilizáltak?

-         Miért nem?

-         Ezt senki nem tudja, de sok tudósunk dolgozik azon, hogy megoldja a kérdést…

*******

-         Én nem akarom megölni – simított végig az ember hátán karmos ujjaival a vidra.

-         Pedig meg fogjuk, ő egy kisérleti ember – válaszolt neki kemény hangon a delfin- halála majd a tudományt szolgája…

********

-         Ez az úriemberek sportja – töltötte csőre a pisztolyát az egyik bölény.

-         Igen, igazán elegáns és ízléses – értett vele egyet a ló úr.

-         Ugye- ugye? – nézett társára- Pedig sokan barbárnak tartják, nevetséges.

-         Az kérem –felelt és lőtt egyet, már hallották a szűkölő emberek sípoló lélegzését.

-         Hihetetlen ez a világ, mintha mi is vadak lettünk volna egykor úgy viselkedünk, pedig mióta a történelmünk tart így élünk… azelőtt meg kit érdekel hogy mi volt – lőtte le az egyik embert, majd kéjesen hallgatta a fejében visszahangzó elnyújtott halálsikolyt….

*********

            A hentesboltban nagy volt a tülekedés így karácsony előtt, hirtelen mindenki főzni akart, ezt persze a tulaj nem is bánta. Reklámmosollyal mérte a combot, hasat, hátat, felkart, nyakat, hájat. Új vevő következett:

-         1 kilo farhátat szeretnék darálva – szólt aszelíd szemű vaddisznóaszzony.

-         Mérem is. 1 kilo 15 maradhat?

-         Persze kelleni fog az…

**********

„Ugye milyen képtelenség, amit most írtam? Pedig most is ez megy fordítva. Enni kell, mert élni kell. De hobbyból és pazarlásból ölni? Botorság” – csukta be az oroszlánlány a könyvet. – Ütős lesz ez. Emberbőrben minden kicsit más. Megyek is felrakom a netre – lépett be a böngészőbe…