19. fejezet: Ígéretes ajánlat

Vittorió belépett egy szál nadrágban és álmosan nézett rám és meg sem kérdezte, hogy mit  keresek itt hanem egy szó nélkül magához húzott pedig látta, hogy sáros vagyok, de úgy tűnt nem érdekli. Olyan megértő és én kezdtem gyanakodni rá, hogy esetleg rajtam keresztül akar elérni valamit. Annak, hogy megöljön semmi értelme nem volt mert ha én meg is halok utánam jön egy másik vadász és így az egésznek semmi értelme nincs. Talán a tudásom miatt. Valamilyen tárgy ami erősebbé teszi majd és nekem kell megszereznem. Ez egy kicsit hülyén hangzott mert az én képességeim kicsit korlátoltak az övé meg már nem. Talán a szex? Nem, nem hiszem bármelyik gyönyörű nőt megkaphatná rajtam kívül ráadásul ők még a talpát is nyalnák. Őszintén fogalmam sem volt, de ha addig élek is kiderítem.
- Csupa sár vagy.- Törte meg a csendet Vittorió.
- Esik az eső a kocsim meg lerobbant és te voltál a legközelebb.- amint kimondtam már meg is bántam mert ezt félre is érthetné. Úgy is értelmezheti, hogy jobb nem volt így hozzá jöttem, de ha lett volna más választásom akkor nem hozzá futok legelőszőr. Ez igaz is volt, de nem kell a férfiaknak mindent tudni.
Az ing alá nyúlt és végigsimította a csupasz hátamat végig a meztelen fenekemig. Kicsit megemelte a szemöldökét.
- Mi a fene.- vigyorodott el széles mosollyal, de vigyázva, hogy ne lehessen látni a fogait.- nincs rajtad bugyi?
- Nincs.- Nem pirultam el hiszen leszoktam arról, hogy éjszaka bugyit vegyek. Néha nappal sem szoktam, de ezt nem kötöm más orrára.
- Ennek örülök. Fürödj meg és adok egy másik ruhát.
Rosszat sejtettem. Ő ad nekem egy másik ruhát. Hát őszintén szólva kezdtem félni mivel Vittorió ízlése, hogy is mondjam kissé betegesen perverz így bizton számíthattam rá, hogy olyan ruhát kapok amiből kivan mindenem. Talán megint összefekszünk amire nem akartam sort keríteni.
Azért őszintén reméltem, hogy semmi baja nincs annak a boszorkánynak na nem mintha az őszinte jóindulat vezérelt volna csak nem akartam börtönbe kerülni miatta. Végre úgy éreztem, hogy most az egyszer a sarkamra álltam és elmondtam neki amit éreztem és őszintén szólva ezek a szavak már régóta égették a lelkemet és kimondásra vártak. Oké tényleg nem kellett volna megütnöm az tényleg erős volt, de senki sem tudta, hogy miket kellett elszenvednem miatta. Sosem viselkedett úgy mint egy igazi anya. Mindig egy roncs volt és ezért én fizettem  érte. Azért mert kisiklott az élete mert rossz férjet választott mert a szeretői sorra kirúgták és sok sok olyan dologért én kaptam a pofonokat pedig őszintén szólva nem mindet én érdemeltem. Nem érdekel és ki mit mond a tettemről akkor sem volt joga így bánni velem és ennyi idő után csak úgy megjelenni az ajtóm előtt.
Vittorió visszatért a ruhával amit nekem szánt.  Nem is ruha volt csak egy melltartó meg egy bugyi. Furcsán néztem rá.
- A ruhát azonnal hozom, de gondoltam alsónemű is kell.
-Elfordulsz amég felveszem?
Amint kimondtam tudtam, hogy hülye kérdés volt mert Vittorió kinevetett.
-Nincs olyan gyönyörű porcikád amit ne láttam volna így nem sok értelme lenne.
Mielőtt még reagálhattam volna megfogta a kezemet és egy ajtóhoz húzott. Az ajtó mögött egy csodás fehér hálószoba rejtőzött. Mindent fehér selyem borított és a kandalló előtt fehér medvebőr. Vittorió érdekében remélem, hogy nem igazi. Az ágy itt is baldahinos volt csak itt minden fehér volt. A függöny mögött egy erkély volt és az erkélyen túl egy hatalmas medence lapult és akkora akár a tenger.
-Minden szobához más más kilátás kapcsolódik. Vannak olyan helyek amelyek tündérmesébe illenek még máshol az egzotikus tájak érvényesülnek.
Vittorió kiment az erkélyre és már biztos voltam benne, hogy képes a napon élni mert kit tűzött a nap és a bőre nem kezdett el porladni. A teste bámulatosan fénylett a napsütésben az izmain végiggurultak a napsugarak és hibátlan testét úgy világította meg mint egy görög istenét. Barna haja szinte szőkének hatott már és a szemei rám nevettek a kezét felém nyújtotta és én elfogattam. Az erkélyre húzott és gyengéden megcsókolt. Furcsának tartottam, hogy ilyen gyorsan elmúlt a vihar, de mivel nyár volt nem sokat gondolkodtam rajta.
-Álmodtam valamit az éjjel.- kezdtem bele a mondókámba. Vittorió kicsusszant az ölelésemből és mire észbe kaphattam volna ő már meztelen volt és az ágyon feküdt. Jól tudtam, hogy ez csak elterelő hadművelet volt, de azért én csak folytattam.- és szeretném tudni, hogy azt te küldted vagy csak egy álom volt.
- Az attól függ, hogy mit álmodtál.
Elmondtam neki mindent részletesen.
-Igen valóban az én életem egy darabkája, de nem én küldtem.
Nem hittem neki, de felesleges lett volna vele erről vitatkozni mert bizonyítékom nem volt legalább is még nem.
-A húgod akit az álmomban láttam az valójában nem édesapádtól volt ugye?
-Nem valóban nem, de ez ennyire látszik?
-Hát mivel senki nem volt a családban szőke hajú.
-Anyám beleszeretett abba a fiatal főúrba és azzal sem törődött, hogy ha gyermeke születne tőle az egyáltalán nem hasonlítana ránk.
-Tudod, hogy mi történt édesanyáddal?
-Igen.
-És mi?
-Vámpírt teremtettek és azóta is azzal a férfival él.
- A főúrral?- kérdeztem csodálkozva.
-Dehogy őt is megölték.
-De...- nem tudtam befejezni amit mondani akartam mert Vittorió közbevágott.
-A vámpírok senkinek nem kegyelmeztek az testvéreimen kívül. Anyámmal nem számítunk túlélőknek mert az emberek szótára szerint a vámpírok nem számítanak élőknek, de ezt te tudod a legjobban.
-Mi történt a testvéreiddel?
-Mint láttad az álmodban a kastély porig égett a parasztok elmentek vagy meghaltak és én a két kezemmel kénytelen voltam újjáépíteni, de addig elhagyott paraszt házakban laktunk. Amint látod a kápolna már nincs meg. Abból a pénzből kellett újjá építenem így nincs semmi amit apám örökül hagyott volna rám. A testvéreimnek már családja van ma már a rokonaim szerteszét élnek a világban. Néha összejönnek itt nálam és mesélünk egymásnak, de nekem soha nincs mit mesélnem. Már századok óta nincs mit mesélnem.
Szomorúság és düh tükröződött vissza és lehetett látni, hogy nem igazán tetszik neki a sorsa alakulása. Olyan védtelennek tűnt és olyan sebezhetőnek szinte már emberi volt.
-De most én kérdezek.- törte meg a csendet Vittorió
-Rendben.
-Miért jöttél ide ilyen korán.
-Összevesztem az anyámmal.
-Értem. De ha ez az összeveszés nincs akkor soha többé nem jöttél volna vissza hozzám ugye?
-Ezzel megfogott mert igaza volt. Soha többé nem mentem volna a közelébe és most még is itt vagyok és az anyaszült meztelen farkát bámulom és csorgatom a nyálam. Hazudni nem volt érdemes mert megérezte volna.
-Nem tényleg nem.
-Tudtam.- ugrott fel üvöltve Vittorió
Odarohantam hozzá és átöleltem és éreztem, hogy most nagyon dühös hiszen megígértem neki, hogy még fogok vele találkozni és még lesz sok sok olyan vad éjszakánk mint akkor.
-Légy a feleségem!
A fenekemre estem a megdöbbenéstől és pont a medvebőrön landoltam. Erre nem számítottam és annyit sem tudtam mondani, hogy bú. A szemeim kitágultak az arcom elvörösödött, de nem a dühtől. Bevallom sok férfi megkérte a kezemet, de tudtam, hogy csak a tangámba akartak nyúlni, de most nem tudtam eldönteni, hogy milyen hátsó szándéka van és ez azt jelentette, hogy szerelmes vagyok. Basszus ez tuti nem tesz jót a hírnevemnek.