20.fejezet: Új család

Vittorió szeméből áradt a remény és a magabiztosság. Teljesen biztos volt benne, hogy ingent mondok, de azért a kis kétej átsuhant az arcán mint mindig. Nem szerettem volna az amúgyis összetört lelkén táncolni azzal, hogy nemet mondok így vigyáznom kellett arra, hogy mit mondok. Öszintén szólva fogalmam sem volt, hogy mit mondjak, de a nemre hajlottam viszont úgy éreztem, hogy még van remény hiszen ugyanannyi jó is mellette szolt mint ami ellene.
Vittorió mellém ült és kérdően méregetett én meg el is felejtettem, hogy még sáros vagyok, de Vittorió káprázatos szépsége elvonta a figyelmemet a mocskos részletekről. A teste hibátlan volt és a barna haja az arcába hullott karjával körülfonta a lábát. Még mindig meztelen volt és tudtam, hogy a show csak nekem szól. Hosszú évek óta nem volt részem ilyen kiváltságban és én ezt értékeltem is, de mégis csak vadász vagyok az isten szerelmére nem dobhatom el a munkámat az érzelmeim miatt. Viszont volt még egy munkám. Halottakat keltettem és lelkeket segítettem át a kék fényen illetve idéztem meg vagy démonokat űztem el és egész jól megélek belőle, de a vámpírvadászat az mégis plusz pénzt jelentett a konyhának. Viszont ha hozzámegyek Vittorióhoz akkor nem lesz gondom a pénzre hiszen ilyen kastélyt nem két dolcsi fenntartani. Végül is nem én lennék az első sem az utolsó aki beleszeret egy vámpírba és nem vadászik többé. Még is valahogy a tudat, hogy sokaknak nem tetszene persze Jo kivételével mert ő nagy vámpír imádó volt, de persze ölte is őket főleg a volt szeretőit én meg nem értettem miért. Most már elhiszem Jo nagy meséket az orbitális orgazmusokról.
Őszintén szólva köpni nyelni nem tudtam, de valamit muszáj volt mondanom. Nem tudtam, hogy van e hangom, de próba szerenke.
-Most erre mit mondjak?- kérdeztem van hangom van isten.
-Mondj, igent. Kérlek egyetlenem csak te vagy fontos az életemben.
A szemébe néztem. Öreg hiba volt mert rögtön ki is csúszott a számon az aminek talán nem szabadott volna.
De kimondtam a hangom remegett és bizonytalan volt, de megtettem.
-Igen.
Vittori olyan hirtelen mozdult meg, hogy nem is láttam és mire feleszméltem már a teste az enyémnek feszült és lassan és óvatosan gombolta ki az ingemet. Miután kiszabadította a testemet börtönéből és meztelen testemet csókolta és a nyelvével a mellbimbómat nyelvével kényeztette én pedig nem bírtam betelni a gyönyörrel. Leheletnyi hangok törtek elő a torkomból és úgy éreztem nem vagyok ura a testemnek sem pedig a vágyaimnak. Tudtam, hogy kívánom és talán csak sejtettem, hogy szerelmes vagyok belé, de nem mertem bevallani saját magamnak nem ment.
-Vittorió meg kéne fürödnöm elég piszkos vagyok és nem szeretném összekoszolni a medvebőrödet.
Próbálkoztam valamilyen félre kifogással, hogy le kelljen állnunk. Ő erre a fülembe súgta.
-Élvezd és leld gyönyöröd í vágyban.
És már éreztem is a kígyót amint betör a barlangjába és meghódítja a testem minden egyes négyzetcentiméterét és a vágy elhatalmasodik felette. Nem tudtam megállt parancsolni pedig annyira szerettem volna, de a szexre éhes szörnyemet sosem tudtam kielégíteni és ez mindig nagy kihívást jelentett számomra. Emlékszem mikor elvesztettem a szüzességemet és azóta a szex csak jobb és jobb lett.
Vittorió elsőre lassan mozgatta a csípőjét és kezével néha elkalandozott a testem rejtett zugaiba. Ő volt az egyetlen ember bocsánat vámpír aki olyan helyeken is elérte a testemet amilyen helyekről még én magam se tudtam a létezéséről. Néha lehajolt és megcsókolt majd a számról letérő apró csókokkal borított el és kezével belesimított a tejföl szőke hajamba. Nagyon ügyesen csinálta mert egy tincs se ragadt az újai közé. Imádtam ahogy a testemmel játszott akár egy művész a zongoráján. Lágyan szólaltatta meg testem hangjegyeit óvatosan csalta ki a muzsikát minden egyes hangszálamból és ügyes zongorázott végig rajtam minden dallamot. Egy fuvallat meglibbentette a függönyt és elérte a testemet, úgy cirógatta végig a bőrömet akár a gyengéd szerető a kedvesét. A szemem önkéntelenül lecsukódott a fejem félreesett és éreztem azt a félreismerhetetlen jelet. Amikor a test minden egyes létező izma megfeszül a gerincén egy elektromos áram cikázik oda vissza és az testrészei önálló életre kelnek és táncolnak a muzsikára amit a mester játszik.
Hirtelen egy hihetetlenül jóképű férfi viharzott be a szobába még kopogni is elfelejtett és csak állt az ajtóban szótlanul és vigyorgott mint a vadalma. Az arca olyan volt mintha angyalok faragták volna a teste talán még Vittorióénál is izmosabb volt és magasabb is volt talán megütötte az 190 cm magasságot is. Haja nem volt hosszú de annál kócosabb, de nem az a zselézet talán olyan deszkás stílusú volt. A haja barna színű volt világos barna olyan amin a nap sugarai szívesen szikráznak te pedig örömmel túrod bele a kezedet a nagy hajtömegbe. A szeme borzasztóan érdekes volt. Első ránézésre nem tudtam volna megmondani, hogy milyen színű talán olyan zöldes sárgás volt azt hiszem. Fehér inget viselt szürke nyakkendőt viselt és a nadrágja fekete volt csakúgy mint a cipője. Nem lehetett olcsó cucc arra fogadni merek.
-Dean az isten szerelmére nem tudsz kopogni.- Törte meg a csendet Vittorió, de nem volt virágos jó kedvében hangulatban.
-Vakuljak meg ha innen felállsz.- szólalt meg Dean. Úgy tűnt neki viszont jó kedve van.- A kishölgynek viszont nem kell felöltöznie.
- Dean még egy ilyen megjegyzés és olyat rábaszok a fejedre, hogy a bordáid közül fogsz kilesegetni.- idő közben úgy tűnik én is megtaláltam a hangom. De végül sikerült amit akartam mert az arcáról lefagyott a vigyor.
-Vittorió odakint várnak.- és ezzel a lendülettel ki is ment és maga után behúzta az ajtót. Mi meg Vittórióval egymásra néztünk és nevetésben törtünk ki.
-Tudod drágám még egy nő sem bánt vele így mint te.
-Reméltem is, hogy belegyalogoltam a kis pöcs lelkébe.
Nevettünk még egy darabig majd Vittorió gyorsan magára rángatott egy nadrágot és egy pólót.
-Ne fuss sehova mert visszajövök és folytatjuk.
-Rendben édesem.
Erre ő felém dobott egy fekete dobozt és kiment az ajtón és én pedig egyedűl maradtam. Kinyitottam a dobozt és egy hatalmas gyémánt gyűrű volt benne ezüst foglalattal. Olyan gyönyörű volt, hogy elsírtam magam. Még sosem kaptam ilyen drága ajándékot senkitől még a tulajdon családomtól sem. A gyémánt egy rózsát formált és amint jobban megnéztem és a belsejébe bele volt írva:
-Örökké együtt.