1.      Fejezet: Beszélgetés a holdfényben

-         Aznap este nem volt már semmi.  Korán feküdtünk mind fáradtak voltunk – meséli Genkai. Szinte csüggnek a szavain.

-         És másnap? – kérdezz bele türelmetlenül Chie.

-         Mindjárt. Hadd mondjam végig! – szól rá a nő.

-         Jó-jó befogom. –sóhajt a rám, Kurama tenyerébe csúsztatja a kezét.

-         Jaj szegény… ne bántsátok – nézi Iwiiiii a barátnőjét.

-         Ki bántotta? – kérdezi gúnyosan Hiei.

-         Te. –nézz rá megrovólag a fekete hajú lány.

            A türkizkék tengerszem vize ékkőként csillogott az éjszakában. A hold sápad fénnyel burkolt be mindent és mindenkit. Genkai kitágult pupillával bámulta a látvány. Toguro mellé lépett.

-         Akkor megyünk? – kérdezte és a csónakra bökött.

-         Igen. Megyünk. - felelte a lány és kecsesen fellépett a ringatózó deszkákra. Toguro beszállt mögötte, nem látta, csak érezte, ahogy megbillen a csónak. Döccent, csak a partot nézte. Elindultak. A fák egyre jobban távolodtak. Az erdő selymes némasága mindenhol ott volt. Megfordult és a fiúra nézett. Ő csak szótlanul evezett. Halvány mosolyt eresztett meg rá, kapott viszonzást. Leült. Tekintete Toguro arcát fürkészte: - Min gondolkodsz?

-         Az emberi életen.

-         Mi van vele?

-         Rövid.

-         És?

-         És öregszik az ember.

-         Toguro, ez a természet rendje.

-         De én nem akarok megöregedni, nem akarok vén és gyenge lenni. Genkai, most vagyunk a legerősebbek. Szerinted nem lenne jó, ha így maradnánk örökre?

-         Így gondolod? – kérdezte a lány száraz hangon.

-         Igen. Te?

-         Nem tudom.

-         De Genkai. Ha… ha nyerünk. Démonná válsz? Velem?

-         Szerintem…

-         Szerinted?

-         Ez nem helyes. Nem. Nem leszek démon Toguro. El akarom fogadni azt, aki vagyok. Neked is ezt kéne tenni.

-         De így megöregszel.

-         És?

-         És gyenge leszel!

-         És? Ez az élet rendje, majd jönnek a fiatalabb generációk.

-         És mi megyünk a süllyesztőbe.

-         Ha nagyon radikálisan akarod megfogalmazni.

-         Mindenképp. Nem akarok meghalni.

-         Nem maradhatsz itt örökre.

-         Miért?

-         Mert kell a vérfrissítés.

-         Én démon leszek. Ettől nem tántorítasz el. Kérdés: velem jössz-e a hallhatatlanságba?

-         Eladod a lelked…

-         És mégis önmagam maradok.

-         Nem fogsz… más leszel, kivetkőzöl az emberségedből…

-         A gyengeségeimből…

-         És az érzelmeidből.

-         Na és?

-         Nincs na és. Szerintem ez elég súlyos ok, hogy ne váljak szellemmé.

-         Remény sincs rá, hogy meggondold magad?

-         A remény hal meg utoljára – idézte kedvenc mondását a lány.

-         Na igen…Akkor… kikötöttünk.  Remélem meggondolod magad.