3. Fejezet: A Csók

-         Elég mozgalmas nap volt –állapítja meg tárgyilagosan Iwiiiii.

-         Enyhén szólva – mosolyodik el Genkai. – Ha elcsendesültök folytatom tovább a mesélést…

A lány az ágytámlának támasztotta a hátát, úgy nézte a férfi arcát. Nem szólt, még a zavarából igyekezett kilábalni. A férfi hirtelen megtorpant fel-le sétálgatásában, az ágy felé fordult. Toguro is zavarban volt még, sötét szeme Genkai arcát fürkészte. Próbálta a lány gondolatait kifürkészni. Végül ezt feladva tovább folytatta a keringést.

-         Szóval te is…- kezdte nehezen forgó nyelvvel.

-         Igen. – felelt érzelemmentes hangon a lány.

-         És… akkor most hovatovább?

-         Ezen mit értesz?

-         Azt, hogy…- kis szünetet tartott. – Akkor mi most járni fogunk?

-         Ez csak rajtad múlik. – felelt neki Genkai. A szája sarkába mosoly vibrált. – De ha szépen megkérhetlek: hagyd abba a cirkálást.

-         Bocsánat -szabadkozott a férfi. Leült a lány ágya szélére, de ahogy leereszkedett rájött mit tett, mint akibe villám csapott, olyan gyorsan pattant fel a kemény szivacsú kórházi ágyról – bocsánat. – ismételte önmagát.

-         Semmi baj. Leülhetsz –mosolyodott el a lány.

-         Köszönöm – Toguro vonásai kezdtek feloldódni. Némán leereszkedett az ágyra. Hosszú szünet következett a beszélgetésben – Nem jó ez így, ez olyan spártai – szólalt meg hirtelen.

-         Mi is? – emelte rá a tekintetét Genkai.

-         Hát, hogy így kérlek meg arra, hogy legyél az én barátnőm.

-         Valóban spártai – jegyezte meg kifürkészhetetlen hangon a lány.

-         Áh, felejtsd el! – komorodott el Toguro. – Hülye ötlet volt… – szabadkozott volna, ha a lány félbe nem szakítja:

-         Szerintem nem.

-         Mi?

-         Szívesen lennék a barátnőd.

-         Genkai, ilyenekkel ne viccelj!

-         Nem viccelek.

-         Mármint. – a férfin látszott, hogy lassan felfogja mit jelent a helyzet, derűtől csillogtak a szemei amikor átölelte a lány – szeretlek!

-         Tudom, már említetted – dőlt hátrébb Genkai, hogy egymás szemébe tudjanak nézni. Remélte, hogy meg fog történni ami ezután következett. A férfi ajkai először kissé bátortalanul keresték meg a száját, majd amikor látta, hogy nem pofozzák fel, kissé határozottabbak lettek, hosszan csókolták egymást. Nyelveik táncoltak a másik fogait, ajkát cirógatták.  Végül légszomjasan eresztették el egymást. – Mit csinálunk mi?

-         Csókolózunk. – válaszolt neki a férfi rekedtes hangon.