Szépia színű emlékek II/7.

ivicicamica  2007.12.08. 19:21

 

1.      Fejezet: Még két harc

 

-         Az idősebb Toguro meccséről nem vagyok hajlandó beszélni. Daro meccséről meg azóta se tudok semmit – folytatta a mesét Genkai.

-         Miért? – kérdezte Chie.

-         Melyikre érted? – nézett rá a nő.

-         Mindkettőre – válaszolt a lány.

-         Hogy miért nem vagyok hajlandó az idősebb Toguro küzdelméről beszélni? – ismételte meg a kérdést a nő. – Mert nem építő. Ayának hívták a lányt akivel küzdött. Szervál alakú lány volt, kleopátrás fekete hajjal, a testén ezernyi ékszert viselt mind a bőrébe lőve, mind láncok, fülbevalók és egyéb ékszerek formájában. Az ő vétke a kapzsiság volt. Mégis nem kívántam a lány halálát. Kedves teremtésnek tűnt. De a „Báty” nem így gondolta. Kegyetlenül végzett a lánnyal, hosszan kínozta az ellenfelét, nem hagyva, hogy összeessen és így kiszámolják. Élvezte a lány szenvedését, a haláltusáját, ahogy vergődött a karjaiban Nem ismert irgalmat. Ayának kellemes mezzoszoprán hangja volt, de a végére már nem lehetett hallgatni, hosszú elnyújtott üvöltéssé torzult, néha ki lehetett venni ahogy rimánkodik, könyörög fenyegetőzik, hogy hagyja már meghalni. De nem hagyta. Egy óráig tartott a küzdelmük, hadd ne mondjak többet róla. –végignézett a fiatalságon. A két lány sápadtan szorította a fiúk kezét – Aztán jött Daro küzdelme. Ő is lánnyal küzdött. Nem tudom mondtam-e már. A vétkek csapata csak nőkből állt. Illetve lányokból. Azért mondom ezt mert Daro ellenfele, ha az volt az eredeti alakja amit mutatott, nagyon fiatal volt. A lány neve Dirana volt teljfölszőke hullámos tincsei voltak, nagy baba kék szeme, úgy nézett ki, mint egy életre kelt játékbaba. Két copfba viselte a haját, fodros ruhája volt, ha jól emlékszem, rózsaszín. Fehér csipke szegélyezte a nyakánál, ami kiemelte az arcán a szeplőket. Láttatok már porcelán babát? Ugyanolyan szívecske alakú gyerekarca és porcelánfehér bőre volt. Pajkosan elmosolyodott, Daro kezéért nyúlt és felvezette a színpadra és ezután… semmire sem emlékezett, mi nem láttunk a füsttől semmit.  El tudjátok képzelni mit érezhettem. A szívem majd kiugrott a helyéből, ahogy láttam, hogy nem látom. A torkom szárazz lett, legszívesebben felrohantam volna a színpadra. Mesmer és Toguro állított meg ebben, tehetetlenül vergődtem a kezeikben és reménytelenül próbáltam kifürkészni, hogy mi történik a szívemnek egyik legkedvesebb emberével. A bizonytalanság mindennél rosszabb volt. Biztosat akartam tudni. Nem egy óra, nem tíz perc múlva, akkor és ott akartam tudni, hogy mi történik a ködön belül. De nem tehettünk semmit. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mennyi idő telt el, amíg fenn voltak. Amikor lejöttek Darot tetőtől talpig sebek borították és semmire nem emlékezett, de valahogy kifektette a lányt. Nyert. Akkor ez volt a lényeg. De máig se tudjuk mi történt.