1.      Fejezet: Kia

-         És ezek után? Már megvolt a három győzelem, tovább küzdöttek? –kérdezte Kurama.

-         Igen. Akkoriban ez szabály volt. Ezek után jött a legnagyobb vereség. Elborzad a szívem még ma is ha rá gondolok. Nem hiába mondták nagyon sokan, hogy nagy esélyes ez a csapat.

Egy vékony, szinte gyerekes alakú lány sétált fel a színpadra. Törékeny testű, őzike szemű, szelíd teremtésnek tűnt.  Nagy őzike színű szemeit lesütötte, a kezeit tördelte. Mezzoalt kicsit szégyenlős hangon szólt Togurohoz:

-         Úgy nézz ki te leszel az ellenfelem – mondta a férfi cipőinek. – Akkor megfelel, ha elkezdjük? – nézett fel reszketeg tekintettel.

-         Igen.

Genkai a fiatalságra nézett:

-         Én nem tudom pontosan mi történt, de így utólag már tudom, hogy nem is akarom tudni…

Toguronak kitágultak a pupillái, ahogy a lány hozzáért. Az izmai megfeszültek és a földre rogyott. Kia, mert így hívták az ellenfelét, nem csinált semmi csak továbbra is fogta a fiú kezét, mint amikor felhúzta a küzdőtérre. Az erős kezet a küzdőteret borító köveket kaparták, a szemei könnyben úsztak. Néztem ezt a tehetetlen embert és elborzadtam, mindenkinél erősebb volt szinte, és… egy törékeny lány a földre kényszeríttette,valaki magához ölelt, talán Mesmer, kétségbeesetten szorongattam a ruhája ujját, én is tehetetlen voltam. A férfin látszott, hogy ki akar törni, ellenkezett, minden erejét latba vetette, izmai recsegtek az erőlködéstől, de felállni se bírt. Csak nézett a semmibe és nézte azt a borzalmat amit a vízió nyújtott neki.

-         Mint nálam-szólalt meg száraz hangon Mesmer.

-         Talán… -kezdett bele Daro.

-         Igen- nézett ránk a lány-  Medina a nővérem. – így már mindent értett a kis csapat, nem tudták, hogy segíthetnek Toguronak, Genkai megszólalni se mert. Félt, hogy fokozná a férfi kínjait. Nem akarta.

Percek teltek el néma kétségbeesésben. Nem tudták mit csinálhatnának. Féltették a csapattársukat:

-         Hagyd már abba!!! Úgyse bír felállni – Genkai kiáltása inkább sikolynak hangzott.

-         Talán szereted, hogy így aggódsz? –emelte rá átható pillantását Kia.

-         Semmi közöd hozzá, de ne kínozd! Nem tud mit csinálni, kiszámolják, ereszd el – már nem érdekelte őket a győzelem. Nem akarták, hogy bárki is meghaljon közülük. Túlélni, ez volt a céljuk. Kia hideg tekintettel nézte a szenvedő ellenfelét. Nem volt benne semmi együttérzés. Végül vállat vont. Genkai sejtette, hogy Nira miatt gondolta meg magát a lány. A férfi teste hangos puffanással a földe zuhant, amikor véget ért az illúzió. A kommentátor lány csalódottan számolta ki. Genkai egyből a színpadra rohant:- Mi volt ilyen szörnyű?-kérdezte csendes hangon.

-         Láttam, ahogy megöregszem –felelt szinte suttogva Toguro. Genkai erre nem is mondott semmit. Csendesen sóhajtott.