2.  Fejezet: Jellemóriás

-         Ezzel még nem ért véget a nap, sok minden történt a vallomás után is. Számunkra ez volt a verseny talán legmeghatározóbb napja. –folytatta a mesét Genkai.

Magas férfialak sétált vissza a szállásra. Halkan nyitotta ki, majd csukta be maga mögött az ajtót. Léptei alig ütöttek zajt. Ahogy a szobába lépett zöld szemek pásztázták végig.

-         Na?-kérdezte Mesmer felpillantva a levélből amit írt.

-         Nincs na. Még kómában van –felelte Daro csendesen.

-         És Toguro?

-         Melyik?

-         Nem is az idősebb.

-         Ott maradt még.

-         Szereti.

-         Igen, el tudod fogadni?-a férfi hangja csendes.

-         Nem tudom. –feleli Mesmer őszintén – talán. Meg fogom próbálni.

-         Mindenképp?

-         Csak ha Őt választja, ameddig nem ad egyértelmű választ nem mondok le róla.

-         Jellemóriás vagy.

-         Kösz – mosolyodik el szomorkásan – sajnálatomra Toguro is az.

-         Genkai szereti Togurot. Ezt ugye tudod?

-         Igen.

-         Ő mondta?

-         Hagyjuk ezt.

-         Ha akarod.

-         Sajnálom.

-         Semmi. Megértelek. A híresztelések ellenére én is voltam már szerelmes.

-         Tudom.

-         Mesmer…

-         Igen?

-         Csak, ha Genkai nemet mond…Mit csinálsz?

-         Őszintén szólva: fogalmam sincs. Kútba ugrom –felelte keserűen a fiú.

-         Ez eléggé kriptahumor volt.

-         Bocs, most csak ilyenre telik.

-         Te jellemóriás.

-         Tudod, valami könyvbe olvastam, nem tudom már mi az és őszintén szólva- ismételte Mesmer- nem is érdekel. „Lehozhatom neki a csillagokat, a lába elé rakhatom a világot, a tenyeremen hordozhatnám, ha engedné. A falat is lekaparhatom, ha neki más kell, ha egyszer szerelmes.” Hát most így érzem magam.

-         És…-Daro érezte, hogy témát kéne váltania, túl fájdalmas ez Mesmernek – Genkainak írsz?

-         Igen.

-         Vallomást?

-         Olyasfélét.

-         Mi volt az?-kíváncsiskodik Chie.

-         Majd. Mindent sorjába –felel neki a nő.

-         De ha engem majd szétvett a kiváncsiság.- nyafog tovább Chie.

-         Ahogy Sasuke mondta nekem mindig: türelem, és az élet majd választ ad a kérdéseidre –hallgatatja el a lányt.