Anita Blake-A sír virága XI.
ivicicamica 2008.06.14. 13:40
11. Szívdobbanás: Cat
„Macska fekszik az ágyon,
Unja az életét nagyon,
Ernyedten tűri a cirógatást,
Unja már ezt a hajtást.
Mégis minek mindez?”
A mai nap jeligéje: MENJÜNK SZÓRAKOZNI! Jól hangzik mi? Nekem is tetszett, vigyorogtam is, mint a vadalma, amikor a csajok bejelentették, hogy bulizni megyünk.
Tudjátok mi volt a legjobb az egészben? Oké, ez egy hülye kérdés volt, honnan tudnátok, hiszem nem mondtam el. Nincs igazam? Nos: A legjobb az volt az egészben, hogy az én tiszteletemre mentünk bulizni! Király vagyok tudom én… és persze szerény. J Na jó, nem fényezem tovább magam. Szóval…
Az ominózus reggel után egy nappal elém álltak a csajok, hogy aznap este menjünk el bulizni. Én persze rögtön igent mondtam.
A csajok meglepinek szánták a helyet, egy árva szót sem mondtak arról, hogy hova megyünk és, hogy ott mit fogunk csinálni. Mindegy. Nem olyan nagy tragédia ez, hisz a barátaim, plusz, ha unatkozom egy bulin úgyis lelépek, nem maradok ott jópofizni. Az olyan szánalmas.
A mostani legjobb barátnőm jött el hozzám, hogy együtt öltözzünk fel. Jut eszembe meséltem már nektek Chatrinéről? Nem mi? Na akkor most bepótolom.
Chatrine maga volt a két lábon járó szexuális vágy. Mindenki Catnak hívta, mert macskajellem volt. Titokzatos, szeszélyes, öntörvényű. Egyszóval király csajszika volt.
Képzeljetek el egy vékony izomzatú jég kék szemű koromfekete macskát, aki ép a díványon fekszik és unott arccal bámulja a körülötte lévő világot, nem értve minek ez a nagy felhajtás, minden apró dolog miatt. Akkor most képzeljétek el ugyanezt emberben. Ilyen volt Cat: öntörvényű, lázadó, makacs, szarkasztikus. Csoda, hogy imádtuk egymást?
Délután hétkor csengetett be. Igen, jól olvastátok, délután hétkor. Aki négy, öt óra körül fekszik annak a hét óra még igencsak délután.
Ahogy bejött ledobta a sporttáskáját a szobába. És a szemembe nézett. Farkasszemet néztünk. Ez egyikünknek se volt kényelmetlen, mert egyforma magasak voltunk és az alakunk is nagyon hasonló volt, bár neki egy árnyalattal, mitha nagyobb lett volna a mellbősége.
- Cico! – köszönt vidám mosollyal. Örült nekem, de jó vagyok!
- Hello! – mosolyogtam én is vissza. Ha neki jó kedve van nekem mi okom lenne szomorkodni? Elvégre ez az én napom. – Gondolom azért jöttél, hogy felöltöztess.
- Telibe, a hajad és a sminkedet is én csinálom – nem felajánlás volt. Kijelentés.
- Oké – ma valahogy nem volt kedvem vitatkozni, ha ő ettől boldog. Cat a szekrényemhez lépett és kritikus szemmel elkezdte feldúrni.
- Jó cuccok, de nem, nem mára valók, illetve nem jobbak, mint amit én hoztam neked. Örökbe. Tekintsd szülinapi ajándéknak!
- De a születésnapom csak három hónap múlva lesz - vágtam közbe.
- Akkor karácsonyinak. – vigyorgott rám.
- Az is messze van. – kekeckedtem továbbra is.
- Nem baj – nevette el magát. Én is csatlakoztam. – Na ezt hozta a Mikulás a zsákjában : - szólt és a táskájába nyúlt, egy fekete harang alakú szoknya került elő, aminek az alsószoknyája sárga tüll volt, kicsit ki is lógott alóla. Álomszép volt. De ezzel nem volt vége a dolognak, fekete szakadt necc harisnya került elő. Oké, ez is nagyon tetszett. Végül egy vállat szabadon hagyó hosszú fekete csipkeujjú fűző került elő, az ujja szorosan a karra simult a középső ujjra lehetett felhúzni a rávarrt kesztyűt. A fűző része sárga volt az egész fűző fekete bársony, hátul zipzárral lehetett fel-le venni. – Na, próbáld fel, utána megkapod a kiegészítőket is hozzá, és nyugi én is úgy kaptam, de nem az én stílusom. – Pár perc múlva visszajöttem a ruhakölteménybe. – Na király. Lépj be – rakott elém egy fekete bőr tűsarkút amin sárga hímzés volt. Megtettem. Vagy tíz centivel magasabb lettem. – Jól áll. Na akkor ülj le.- megettem, sütővasat vett elő, nem ellenkeztem, jó fodrász volt és nagyon érzett ahhoz, hogy kinek mi áll jól. A hajamat két copfba fogta a fejem tetején és hosszú loknikat sütött minden tincsből. Végül feldobott rám egy ghotikus sminket és kész is voltam – Ennyi. Mehetünk.
|