XV. fejezet.

-Lám, lám hát újra látlak Rheia.- mondta Naraku

-Ne örülj ennyire- mondta Rheia majd előhúzta a kardját.- menjetek hátrébb,- mondta majd apjára nézett aki értette.

-Hova siettek Inyuasha, a lányodra hagyod a piszkos munkát- de mielőtt Inyuasha válaszolhatott volna, megjelent több ezer démon élükön, Kagura, Kanna, és Sayera.

-Sayerat majd én elintézem- mondta majd ugrott volna fel de Rheia odakiabált neki.

-Ne öld meg!!!- mondta

-De miért?-

-Mert őt is csak ez a szemét irányítja. Ahogy Kagurat és Kannát, úgyhogy ne öljétek meg őket.-

-Megpróbálom, de nem ígérek semmit,- mondta majd felugrott és elkezdett harcolni Sayeraval, ahogy a többiek és a többi démonnal. Így csak Naraku és Rheia álltak mozdulatlanul.

-Rheia mi újság rég láttalak. Hogy vagy?-

-Már rosszul, tudod a szagod és a kinézeted miatt a hányinger kerülget.- mondta Rheia

-Én ezt nem mondhatom el, mert te nagyon szép vagy és az erőd sem semmi, mi lenne ha alkut kötnénk.-

-Nem érdekelnek a nyomorult alkuid, emlékszel múltkor sem jött be.-

-Igen emlékszem… Az a nyomorult, barátod hozott neked egy kardot, de végül is ő húzta  rövidebbet, sajnos életét vesztette. Te emlékszel?-

-Tisztán és világosan, megölted…-

-Nem te ölted meg, ha hozzá mész a fiamhoz semmi baja sem eset volna, de te önző módon, és valahogy szóltál neki hogy hozzon neked egy kardot, aztán ezzel még nem lett volna semmi gond, de aztán megölted a fiamat, és együtt kezdtünk el harcolni, és te ügyetlen módon beverted a fejed, és nem láttál valami jól, és szegény szerencsétlenek kellett megmentenie, de ebbe belehalt…- mondta amire Rheia szemeiben a bosszú tüze jelent meg, és össze volt zavarodva.

-Vagy netán nincs igazam?- de mielőtt Rheia  Naraku közbe szólt- Várj, még ne válaszolj előtte mutatok valamit.- mondta majd a Rheia előtti tócsában képek jelentek meg, a csata, aztán Kouta halála.

-De nézzük meg mi lett volna ha nem ügyetlenkedsz, igaz az nekem egy kicsit végzetes lett volna, de hát ez van…- majd újabb képek játszódtak le, a csata, de itt Rheia nem ütközött neki a falnak, és legyőzet Narakut.

-Most ugrunk úgy 3 évet…- jelentette be Naraku, és a tócsában két kis lány jelent meg Rheia felé szaladtak azt kiabálva hogy ,,Mami”. Lassan megjelent Kouta is és bementek egy kis faházba mindannyian, ami Kagoméék háza mellet volt.

-Hát igen ez lett volna, de nem így történt…- közelebb ment Rheiahoz és a fülébe súgta- …miattad.- Rheia erre a szóra egy kicsit kiborult, és összerogyott, sírt, sírt, és sírt.

Inuyashaék ebben a pillanatban végeztek a kisebb démonokkal és Kagura és Kanna is Narakuékat figyelte igaz messziről. Már csak Gayame, és Sayera harcoltak.

,, Nem értem miért kéne ezt a libát életben hagynom. Na mindegy megpróbálom, nem akarom hogy Rheia jobban haragudjon rám.” Majd folytatták a harcot. Egyik se állt, nyerésre ugyan olyan erősek voltak.

,,Az én hibám miattam halt meg… hogy tehetném jóvá. Áhhh rájöttem.” Majd felállt.

-Naraku akár teszik akár nem most meghalsz.- majd egy pajzsot húzott fel maguk köré, ismét megjelent a kék fény ami ismét kezdett átmenni rózsaszínbe, végül vérpirossá.

-Rheia- mondta halkan Gayame, mikor látta mire készül barátnője.- Sajnálom nem akartalak megölni de nem tehetek mást- majd Sayera szívébe szúrta karpengéit. Aki leesett a földre és meghalt.

-Rheia ne!!!- futott amilyen gyorsan csak tudott Inuyashaékhoz érkezet, futott volna tovább, de Inyuasha megállította.

-Ne menj, mert még bajod esik.-

-Megyek és megmentem ebbe nem akadályozhatsz meg- mondta mérgesen Inuyashanak.

-Hogy érted hogy megmented?- kérdezte Kouga.

-Ti nem hallottátok a beszélgetésüket?-

-Nem- mondta Sesshomaru.

-Naraku valahogy beadta Rheianak, hogy ő hibás Kouta halálában, és Rheia most megakarja ölni Narakut, magával együtt.- mondta mire Inyuasha észvesztve kezdett el rohanni, Rheiaék felé. Ahogy többiek is.

-Rheia azonnal hagyd abba!- kiáltotta lányának.

-Nem. Már úgysincs miért élnem- mondta könnyek közt

-Dehogy nem, itt vagyok én anyád az öcséd, és a barátaink.- mondta Inyuasha

-Tudom, de nem tudok a szemetekbe nézni ezután., muszáj megtennem, nem maradhatok itt azzal a tudattal hogy megöltem.- mondta Rheia- szeretlek apa.

-Nee!!!- de késő volt egy hatalmas robbanás történt a pajzson belül., miután a robbanás véget ért odaértek a többiek is, a pajzs megszűnt. A porfelhő eltűnése után meglátták Rheiat és Narakut (mármint ami megmaradt belőle).

Rheia pár métere Naraku mellet feküdt holtan…

-Rheia- kiáltotta Kagome és futott amilyen gyorsan csak tudott. Ahogy Gayame, Miroku és a többiek, egyedül Inuyasha állt egy helyben, nem hitte le amit látott.

-Rheia, az istenért nem csináld ezt velem.- mondta Kagome sírva, ekkor már Inyuasha is felfogta mi történt és oda futott Kagoméhoz.

-Sesshomaru- mondta Inuyasha- feltudod?

-Megpróbálom- mondta bár félt hogy már őt se tudja feléleszteni ahogy annak idején Koutat. Majd előhúzta a Tensaigat. Majd, mivel látta az alvilág küldöteitt, végzett velük. Rheia lassan kinyitotta  szemeit.

-Rheia- ugrott a nyakába anyja- hogy teheted ezt velünk? Mi lett volna ha Sesshomaru, nem tudott volna feltámasztani?- kérdezte sírva.

-Engem miért?- nézett kérdően nagybátyja felé- őt miért nem?- majd felállt és elszaladt egy irányba.

-Rheia!!!- kiáltott utána Inyuasha

-Hagyd, felesleges.- mondta Sesshomaru- ezt hagyd rám- majd Rheia után indult.

Rheia csak futott és futott, mígnem egy szakadékhoz ért ott a földre rogyod és sírt…

Hamarosan Sesshomaru is megérkezett le térdelt Rheia mellé és átölelte.

-Hé, ne itasd az egereket. Gyere menjünk vissza a többiek már biztos aggódnak.-

-Őt miért nem tudtad?- kérdezte zokogva.

-Nem tudom-

-Nincs valami ötleted hogy hogyan lehetne őt visszahozni?- Sesshomaru csendben maradt de Rheia tudta a választ- Szóval nem.-

-Sajnálom, nem tudom.-

-De én Igen.- szólt egy hang

-Nagypapa?-

-Apa?-

-Miért nem jönnek már?- idegeskedett Inuyasha.

-Nyugodj meg, biztos minden rendben.- nyugtatta Kagome.

-Tudom, de … - kezdte Inyuasha, majd meglátta  Kagome karját.- Kagome jól vagy?-

-Persze csak egy karcolás.-

-Nem fáj?-

-Nem.- majd Kagome felállt és abba az irányba nézett ahol lánya és Sesshomaru tűnt el.

-Inuyasha?-

-Igen-

-Mik azok a fények ott?-

-Nem tudom, nézzük meg -majd felkapta Kagomét, és utánuk mentek a többiek is.

-Ezt hogy érted nagypapa? Vissza tudod hozni?- kérdezte Rheia miközben felállt.

-Valójában, nem, mivel igazából, nem is ölték meg. Neki még nem jött el az ideje, csak azért szólították magukhoz, hogy te le tud győzni Narakut.-

-Mi? És te erről tudtál?-

-Igen…- mondta nagyapja.

-De miért?-

-Mert csak így tudtad alkalmazni erődet, mármint az egészet.-

-Apa?- kérdezte Inuyasha mikor megérkeztek- Mi történt?-

-Tömören és röviden apa?-

-Igen-

-A fentiek azért vették el tőlünk Koutat, mert azt hitték hogy anélkül nem tudtam volna használni az erőmet, mármint a teljeset. Ugye így van? Vagy netán kihagytam valamit?-

-Nem, de mint mondtam vissza kapjátok.- Ekkor hatalmas fény kísérletével megjelent Kouta teljes egészében.

-Kouta- Ayame és persze a többiek odafutottak Koutahoz, Ayame olyan szorosan ölelte fiát hogy az majdnem megfulladt, Rheia még mindig ott állt nagyapja előtt.

-Ha még egy ilyen előfordul, megkeresem és megölöm őket, add át nekik az üzenetemet.-

-Rendben, ja és vigyázz mindenkire és magadra is, ha kellek szólj.-

-Rendben. Szia- majd Inutaisho eltűnt. És Rheia odasétált szerelméhez  és átölelte, közben a többiek szép csendben elpárologtak.

-Ha még egyszer ilyet csinálsz velem, kinyírlak megérteted?- kérdezte Rheia könnyes szemekkel.

-Ígérem. Szeretlek.- majd megcsókolta Rheiat.

-Én is.- majd együtt indultak vissza a többiekhez, majd haza mentek.

Epilógus

Rheia és Kouta 3 hónap múlva összeházasodtak, hamarosam megszületett első fiuk Inutaisho, de még születet 2 lányuk, Mia és Gemma. Gayame tovább állt, mivel meg kell ölnie Onikarut.

De egy párszor meglátogatta Rheiaékat. Inyuasha és Kagome tovább éltek boldogan, ahogy mindenki más is. Kikyo nem látták többé, nem tudja senki hogy mi lett vele. Az ékkövet Mia kapta meg és utána az ő lánya és így tovább. Az ékkő még ma is létezik, igaz már teljesen tiszta, mivel a jó győzedelmeskedett a rossz felet. Sesshomaru feltámasztotta Sayerat, mivel Rheia megkérte, és igaza lett, Sayera egy csupa szív lány volt, Rheiaval volt egy idős. Ezek után Sesshomaruval utazgatott. Kagura és Kanna pedig letelepedtek Inuyashaék falujában, és csupa jót cselekedtek. Kohaku is újra nővérével lehetett. Így mindenki boldogan élt míg meg nem halt…

The end

*Ha érdekel Gayame története akkor azt egy másik történetből megtudhatjátok.

Véleményeket a trisandra09@citromail.hu –ra várok.

Köszi hogy elolvastátok és Remélem tetszett: Trisandra