9. rész: Észrevétlen érzelmek

Koga miután kifújta összes dühét a Kagoméval való veszekedésben indult volna vissza de Ayame az utjába állt. Ayame szemében a fájdalom tükröződött, de Koga sosem foglalkozott Ayame érzelmeivel csak ha a falkáról volt szó. Ayame szerelmes volt Kogába de Koga sose viszonozta mivel Ayame nem mondta el, hogy mit érez iránta. Mélységesen bántotta a tudat, hogy egy halandó emberrel készül hálni.

- Koga nem ejtheted teherbe, a falka sosem fogadná el halandó asszony gyermekét még ha tőled is van a gyerek. A falkán belül kell kölyköt nemzened ez a szabály nem rúghatod fel egy fellángolásért. – mondta Ayame kétségbeesetten.

- Kénytelenek lesznek elfogadni a gyermeket mert az én vérem fog folyni benne. - mondta Koga.

- A falka sose engedelmeskedne egy fattyúnak te is nagyon jól tudod, hogy mi történt Shogoval.

- Természetesen. Csakhogy nekem van három aduász a kezemben amivel a kicsinyem megvédheti magát és én amíg élek védelmezni fogom. Senki nem nyúlhat hozzá rossz szándékkal mert széttépem. Világos?

- Ezt nem teheted Koga. Figyelj én szívesen hordanám a te gyermekedet különben is Kagome már InuYasha gyermekét várja.

Koga arcán a meglepettség és a düh jelentkezett.

- Hát szóval nem érezted meg a gyermeket igaz? Pedig még akinek az orrát is levágták érezné, hogy este InuYashával volt együtt. Igaz a gyermek még csak tegnap fogant de már érezni lehet, hogy

anyai örömök elé néz és a falka sose fogadná el más szellem gyermekét. Még ha a tiéd lenne hagyján, akkor még talán elfogadnák, de ha másé akkor fix, hogy nem és ha azt is mondanád, hogy a te gyermeked 1:kiszagolnák 2:nem is hasonlítana rád. - állította a tények elé Ayame Kogát.

Koga borzasztóan dühös volt de mit volt mit tenni a gyermek már megfogant és ez ellen nem tudott mit tenni. Még ha most szeretkezne vele se mondhatná, hogy a sajátja. Ayamének most az egyszer igaza volt. Kogának borzasztóan fájt még a gondolatis, hogy szíve választottja más gyermekét hordja a szíve alatt. Ayame ennek a fordulatnak örült hiszen még volt esélye Kogánál.

Shogo a falkának korábbi vezére volt. Shogo erőszakkal vette átt a hatalmat az akkoriban luficnak nevezett vezértől. A farkasok általában átváltoznak igazi farkassá és megküzdenek a hatalomért. Élet halálra megy a vérengző csata. Aki nyer az az új lufic csakhogy a luficnak lumpát kell választania magamellé akivel élete végéig együtt uralkodik a falka felett. Csak Shogo elkövette azt a hibát, hogy egy

közönséges emberbe szeretett bele és őt választotta lumpájaként. Hamarosan gyermek is született, de a falka nem fogadta el a gyermeket luficnak vagyis falkavezérnek ezért az ártatlan gyermeket és édesanyját széttépték. Shogot pedig száműzték a vadonba. Egyesek szerint még mindig a halott gyermekét és szívszerelmét siratja éjszakánként pedig bemegy a falukba és az alvó gyermekeket nézi és közbe azt képzeli, hogy az ő gyermeke kit még csecsemő korában széttéptek.

Koga szerette Kagomét de a hatalmat még nála is jobban szerette és nem akarta feladni érzelmeiért. Ráadásul viszonzatlan érzelmek miatt. Mert ha Kagome őt szeretné még feladná és elvinné Kagomét egy olyan helyre ahol se őt se a születendő gyermekét nem bánthatnák, de erre semmi esély nem volt mert Kagome érzelmei már másé voltak és Koga tudta mennyire makacs Kagome. Koga csalódottan nézett maga elé és tudta akármit is tesz nem fogadnák el a gyermeket. Koga elindult a barlangszoba felé ahol Kagomét tartotta fogva. Ayame utána kiáltott majd futni kezdett.

- Nem teheted azt a falkával sem velem. Mit mondanak akik megbíztak benned és akik felnéznek rád? Nem okozhatsz nekik csalódást. Nézd én szívesen hordanám a kölyködet még foglalkoznod sem kéne se a gyerekkel se velem majd én felnevelem és dicső falkavezér lesz belőle, meglátod.

- Nem – mordult fel Koga és a lábai előtt heverő nőt a falhoz vágta majd nemes egyszerűséggel távozott mint aki jól végezte dolgát.

A megalázott teremtés könnyek között elsomfordált. Nem akart tudni az imént történtekről, csak fürödni akart, hogy lemossa magáról a megaláztatás porát.