23. fejezet: Kikyo halála

Kikyo egy rét közepén haldoklott. A hosszú fekete haja véres testéhez
tapadt. A testét összekaszabolták, de még így is gyönyörű volt. Ruhája
összetépve feszült testéhez keveset hagyva a képzeletre. A szél úgy
simogatta Kikyo testét mint egy gyengéd szerető. A föld mohón itta fel Kikyo vérét. Kikyo megpróbált felállni, de már túl sok vért vesztett és ereje is fogytán volt. Az erdő teremtményeit vonzotta a vér szaga és
ezt Kikyo is jól tudta, de az volt a furcsa, hogy egy vérszomjas élősködő sem volt ott. Ezt viszont erősen furcsálta. De aztán rájött. A gonosz szaga terjenget a levegőben. Olyan ismerős volt, de Kikyo mégsem tudta, hogy ki közeledik felé. Majd már egész közelről hallotta a lépteket. A lépések nem siettek valószínűleg érezte Kikyo
gyengeségét. Az ismeretlen járása könnyed volt mégis határozott és
súlyos. Kikyo bár nem tudott mozogni és már alig volt eszméleténél
azért még értelmezte a környezetében lejátszódó folyamatokat. A
lépések megszűntek. Kikyo tudta, hogy a gonosz mögötte van. A lánynak minden erejét össze kellett szednie, hogy feltápászkodjon és
megforduljon. Naraku állt mögötte. Hosszú fekete haja lobogott a
szélben, szája mosolyra húzódott, szemeiben sötét, perverz és beteges
gondolatok készültek felszínre törni. Kikyo most már támaszkodva ült és egyenesen Naraku szemébe nézett. A miko nem is sejtette milyen
borzadály vár még rá. Kikyo tudta, hogy harcképtelen mivel az előbb
gonosz hasonmását pusztította el amit Naraku készített. A két fél
farkasszemet néztek egymással, mindketten felmérték egymás
erejét, hatalmát és saját arányait. Kikyo nem volt az a könnyen feladom típus ezért felállt, de összeesett. Naraku hirtelen Kikyora vetette magát majd beletúrt véres hajába.

-         Tudod mióta várok erre a pillanatra? – súgta Naraku Kikyo fülébe.

Kikyo szembeköpte Narakut. Viszonzásképpen Naraku pofonvágta
Kikyot. A lány próbált szabadulni, de a fa ágai amik most nőttek ki a
földből lefogták kezeit, de lábait szabadon hagyták. Naraku levette
kimonóját majd Kikyot is megszabadította ruhafoszlányaitól. Mindketten meztelenek voltak és csodálatos testel rendelkeztek akár egy görög isten. Mindketten gonoszak és gyönyörűek voltak kiknek lelkét átjárta a sötét halál és a gyógyíthatatlan szenvedés. Bánatukra nem volt gyógyír, csak az idő mely nem hegesztette be fájdalmukat csak enyhítette. Naraku a szemét legeltette Kikyo hófehér testén. Majd
gyengéd simogatásokkal kezdte kényeztetni kedvesét, de ekkor Kikyo
hatalmasat rúgott Naraku pedig 2 métert repült. Kikyo úgy ahogy volt
menekülni kezdett. A miko nem nézett semerre csak mentette magát, de ha úgy is érezte, hogy fut mégse haladt előre. Még mindig a réten
volt. Ekkor hatalmas karok törtek elő a földből. Méteres hosszúságúak
és fagyökér anyagú erőteljes karok. Kikyonak ereje sem maradt
menekülni s a karok elkapták és kifeszítve megkötötték négy
testrészét. Naraku szemei villámot szórtak a dühtől, de nem bántotta a
lányt. Ekkor olyat tett amit még Kikyo álmában sem remélt volna. Naraku hímvesszőjét Kikyo hüvelyébe helyezte és vad ritmikus szeretkezésbe kezdett. Kikyo hatalmasat sikított a fájdalmában habár nem volt szűz testét tarkító hatalmas vágások tovább szakadtak. Naraku élvezte Kikyo fájdalmát habár szerette a lányt. A papnőnek borzasztó fájdalmai voltak. Érezte, hogy nemsokára meghal.

-         Naraku, hagyd abba! Ez fáj! Meg fogsz ölni!

De Naraku nem hagyta abba hanem még erőteljesebben szeretkezett
Kikyoval és most már tövig benyomta. Kikyo érezte, hogy könnyei
végigfolynak arcán és sebei egyre jobban felhasadnak. A felszakadt
sebekből ömlött a vér s a föld mohón szívta magában a ritka, de finom
csemegét. Majd végül Kikyo már nem érzett semmit. Teste
megtört. Minden fogva ejtett lélek kiszabadult testéből nem hagyva mást maga után csak élettelen testet. Naraku még tovább szeretkezett az élettelen testel majd miután átélte az orgazmus gyönyöreit otthagyta a testet. Kikyo teste élettelen feküdt meztelenül a rét kellős
közepén. Majd végül a test tündérek formájában eltűnt. A bomlás
csodálatos volt, de maga az aktus nem. Minden tündér könnyet ejtett és Kikyo holt teste helyett már csak harangvirág maradt.

Az éjszaka csendjét egy velőtrázó sikoltás törte meg:
Kagome miután felébredt érezte Kikyo fájdalmát érezte az
ürességet. Hoyo ott ült mellette Kagome vállát rázta még mindig.

-         Ne aggódj, csak rosszat álmodtál.

Kagome odabújt Hoyohoz Hoyo pedig karjaiba zárta törékeny
lányt. Kagome remegett. Ezek a képek örökre agyába
vésődtek, tudta, hogy sose fogja elfelejteni hisz olyan valóságosnak
tűnt mintha ott lett volna mintha őt erőszakolták volna meg. Lehet
testét nem de lelkét igen is megtörte.

-         Az nem olyan biztos.

Az író üzenete:
'Tudják én nem érzem jól magam a testemben. Ennyi gonoszság ennyi
erő. Inkább úgy kellene kinéznem mint egy medve. Vannak olyan
törzsek akik a medve bundáját használják a harcban. Azt hiszik átveszik majd a medve hatalmát. Hát ez a medvének nem jött be.'