27. fejezet: Újra együtt

Kagome ott állt a kút előtt és nem tudta, hogy most menjen vagy ne
menjen. Végül is már régóta nem látta InuYashát. Kagome érezte, hogy a baba rúgott egyet a kis lábával. Kagome a kezével a hatalmas hasát simogatta és úgy gondolta ezt InuYashának is látnia kell. De mi van ha már Kikyoval van és őt el is felejtette és közös gyermeküket? Bár nem maradt volna egyedül mégse élte volna túl ha InuYashát Kikyoval látná. Az a rengeteg emlék és átélt élmény után úgy gondolta nem ezt érdemelné. Legalább személyesen közölhetné, hogy vége. Bár már így is vége volt hiszen ő férjhez ment neki is joga van új életet kezdeni. De mégis az ő esete más hiszen terhes volt és a gyermekének apára van szüksége. Nem mintha InuYasha nem lett volna jó apa, de mégis mit szólnának az emberek? Miért van az, hogy érdekel minket mit gondol egy számunkra idegen ember rólunk? Kagome végül is úgy gondolta, lesz ami lesz oda megy InuYashához. Kagoménak rá kellett jönnie, hogy terhesen nehezebb átmásznia mint gondolta. Kagome óvatosan egyik lábát a másik után rakta. Most a kúton ücsörgött egy darabig és mélyen a gondolataiba merült, amikor recsegést hallott hátranézett, de már csak a nagy sötétséget látta. Aztán már a másik világban is volt.

-         Affene, azt hiszem a kút kettétört alattam. Kevesebb jégkrémet kéne
zabálnom. De amikor olyan finom főleg a csokis. – morfondírozott.

Amíg így morgott már kint is volt a kútból. Amint kidugta a fejét InuYasha arcával találkozott. Kagome úgy megijedt, hogy visszaesett.
Kagome arra ébredt, hogy egy tisztáson fekszik borogatással a fején. A tisztás InuYasha kedvenc búvóhelye volt. Itt elmerülhetett
gondolataiban senki se zavarta. Kagome körülnézett.
'Egy sírhely vajon kié lehet?" – kérdezte magában a lány.
Kagome nem tudott tovább gondolkodni mivel arra lett figyelmes, hogy valami szívja a vérét a tarkóján és Kagome már tudta is ki volt az.

-         Myouga, azonnal hagyd abba!

-         Ne haragudj Kagome, de a terhes nők vére mindig a
legfinomabb. De ha már itt tartunk elég szépen kigömbölyödtél.

-         Ha már itt tartunk volna néhány kérdésem.

-         Állok szolgálatodra.

-         Először kié az a sírhely? Mit értett azon InuYasha azon, hogy a
gyerekünk más milyen lesz? Mit csinált InuYasha amíg nem voltam itt? Miért álmodom folyton Kikyo haláláról? Hát egyenlőre ennyi azt hiszem.

-         Lássuk csak. Az a sírhely Kikyoé mivel Naraku halálra kínozta egyszóval megerőszakolta. A részletekbe ne menjünk bele. Valószínűleg azért álmodtad azt mert gyermeked benne van a mágia körforgásában, de erről majd később....

-         Nem most akarom tudni ha valami lesz a gyerekemmel jogom van
tudni.

-         Ez azt jelenti, hogy hármatok között triumvirátus született. Várj
mindjárt érthetőbb lesz. Amikor lefeküdtél InuYasha úrfival megfogant a gyermek, de te lefeküdtél még egy emberrel így az érzelmeid folytán triumvirátus azaz szövetség lépett fel. De nem csak a gyermek által hanem mert a te ősöd boszorkány volt így ha te egyszerre két férfit szeretsz akkor a te gyermeked is boszorkány lesz vagy vámpírvadász, nekronauta, látnok vagy ehhez hasonló lesz. Ez azért van mer a te ősöd szerelmes lett egy halandó férfiba, de a férfi beteg lett az ősöd viszont annyira szerette, hogy lelkét feláldozva megmentette. De a férfi hálátlan volt és elhagyta így született egy bizonyos átok. Ha egy boszorkányszármazék két vagy több férfit szeret az életük eggyé fonódik, de egyik férfinek meg kell halnia. Bár ez csak szóbeszéd mármint az átok része. Ha tényleg kíváncsi vagy mit csinált InuYasha hát akkor kérdezd meg tőle.

Myouga elugrott és már el is tűnt az emberi szem elöl. Kagome
elpirult és lesütötte a szemét, a szíve hevesen vert és mosolygott. InuYasha állt és Kagomét nézte.

-         Mióta állsz ott?

-         Elég régóta.

-         Nem történt nagyobb bajod?

-         Nem, köszönöm.

-         Akkor jó. Mit keresel te itt? Nem kéne a tökéletes világodban élned?

Kagome a könnyeivel küzködött. Ennyi idő után csak ezt tudja mondani?

-         Terhes vagyok tőled vagy már elfelejtetted?

-         Nem.

InuYasha pókerarcot öltött. Kagome semmit nem tudott kiolvasni a
szeméből. Kagoménak egy könnycsepp végigfolyt az arcán. Forró
volt. Kagome gyorsan letörölte.

-         Csak gondoltam szeretnél látni nagy hassal. Szeretnéd látni ahogy
apró kis talpa halvány körvonalai kirajzolódnak. Azt hittem szeretnéd
érezni ahogy kis kezével a hasamat üti belül, de úgy látom tévedtem.

Kagome hangja az utolsó mondatnál kissé megremegett. El akart menni InuYasha mellett, de ő megfogta a karját visszarántotta és forrón megcsókolta Kagome vérvörös ajkait. A csók kissé hosszúra nyúlt.

-         Hát persze, hogy mind ezt szeretném, de nem így, hogy csak lopva
láthatom a saját gyerekemet. Értsd meg ez nekem így fáj. Nagyon.

Inu Yasha felkapta Kagomét és a legközelebbi fához cipelte és
beleültette az ölébe. Együtt élvezték ahogy Kagome hasában ez a
kicsike élőlény rúgkapál. De valami megzavarta az idilli
nyugalmat. Sötét felhők gyülekeztek és Naraku feje tűnt fel a fellegek felett.