Figyelem itt annyi változtatás van hogy Hie 170centi. Bocsánat, azoknak akiket ezzel sértek, de ez egy fanírás nem a megtörtént epizódok. Csak a szereplők és a viadal van a történetben. Ja és annyi még, hogy itt Kurama és Nira gyerekkorukban árvaházban illetve adoptáló családoknál éltek.

Régi ismerős

1.    fejezet: „Arc melyet csukja rejt”

     Yusuéék egy viadali étteremben vannak. Az egész társaság jó kedvűen ül. Kivéve Kuramát. Megviselte a viadal. Egy alakváltó démonnal küzdött. Ami felvette a húga képét, így kellett megölni. A húga képét akit isten tudja mióta nem látott. Még amikor anyjuk elszakad tőlük akkor váltak el. Külön árvaházba kerültek. Nem tudott érte menni. Nem engedték és ő akkor még nagyon gyerek /emberként/ volt nem tudta mit csináljon. Mikor már elég nagy lett akkorra a húga tűnt el az árvaházból de az örökbefogadó szülőktől is. Azóta folyamatosan várja, hogy megtalálja a testvérét.

-        Ugyan már Kurama –erre egy csuklyás lány egy másik asztalnál felkapja a fejét és elkezdi nézni őket .- ne legyél ilyen búskomor! Hiszen NYERTÜNK!- vigyorog a képébe Kuwabara.

-        EZ AZ GYŐZELEM! BEJUTOTTUNK A KÖZÉBDÖNTŐ UTOLSÓ MECCSÉBE! –erősíti meg barátja állítását Yusuke.

-        Hagyjátok már!- inti el őket Hiei. - Ugye az a baj hogy Sikoro annak a lánynak a képét vette fel?

-        Igen. –válaszol a fiú. A csuklyás lánynak nyílként hasít a fejébe ez a hang.

„Nem az nem lehet”gondolkodik magába „hiszen ő már nem él. És ha élne is miért pont most találnám meg?”

-        Ki ő talán a szerelmed? –évelődik Yusuke.

-        Nem. –válaszol a fiú látszik hogy nincs kedve beszélgetni. Botan aki eddig csöndben volt most kérlelő hangon beleszól a beszélgetésbe:

-        Naaaaaaaaaaaaaaaaaa Mond meg!

-        Nem.

-        Kééééééééééééérlek!

-        Nem.

-        A tehát a szerelme…- állapítja meg Kuwabara – nem is tudtam hogy van.

-        Nem a szerelmem.

-        Hát? –kérdezi Keiko.

-        Ő…. Őőőő….- dadog össze vissza Kurama.

-        A húga! –áll fel a csuklyás idegen. Hiei egyből odaugrik és a grabancánál fogva felemeli a lányt.

-        Ki vagy te? – kérdezi fagyos hangon .- ÉS ezt meg honnan veszed?

-        Semmi közöd hozzá! –hörgi a lány mert a fiú egy kicsit szorosabban fogta meg a kelleténél a ruháját, de ezt Hie is tudja. Viszont esze ágában sincs lazítani, inkább még jobban megszorítja.

-        Újra kérdezem: Ki vagy te? – és megrázza a lányt.

-        Ú-ú-újra mondom- nyögi elhalóan a lány.- Semmi közöd hozzá! –meglendíti a jobb kezét mire Hie átrepül a fogadón. Nagyot csattan a falon a fiú. Erre persze Yusukéék is fölállnak először Kurama támad. A rózsaostorral végighúz a lány vállán, Yusukéék eközben készenlétben állnak, de nem szólnak bele harcba. Hiei is kiáll. Hagyja hagy küzdjön Kurama. Egyszer padlóra küldi az ellenfelét kinek fejéről leesik a csuklya. Fekete hajszálak, nagy zöld szemek és finom vonású arc bukkannak fel. Egy alig tizenhat éves lány volt az ellenfél. Kurama egyből ráismer erre az arcra. Hirtelen megáll az ütésben. Olyat tesz amit még soha: leereszti harc közben a fegyverét. Mindenki ráismer a lányra. Az ő alakját vette fel Kurama ellenfele. Mindenki megdöbbenten áll .Míg végül Kuwabara megszólal:

-        Kurama ki ő?

-        Ő a….Őa…

-        A? –szól bele pimaszul a lány immár állva