1.     Fejezet

          Végül egész jó délután lett. Sokat nevettek és szórakoztak, még ha nem is tudták azokat a dolgokat átbeszélni, amiket akartak. A fiúk tényleg nem sok vizet zavartak. Estefelé a lányok elköszöntek egymástól. Hin amint hazaért becsukta az ajtót kulcsra és a mobilját szorongatva lehuppant az ágyra. Tárcsázta Sant és türelmesen várta, hogy a másik felvegye.

-        Szia! –egyből megismerte a barátnője hangját.

-        Szia San…

-        Hát… Végülis egész jó volt.

-        Csak éppen a fő témánkról nem tudtunk beszélni. Most nyugiba vagy?

-        Már igen… - ezzel elfordítja a kulcsot az ajtóban, kizárva ezzel Yurit a szobából – Szóval mi van most köztetek?

-        Nem tudom. – Mondta és hanyatt dől az ágyon, a fekete órarugó tincsek a krémszínű párnára hullanak.

-        De tetszik?

-        Nem tudom…

-        Hin!

-        Jó, tetszik. Most örülsz?

-        Nem ezért. Lehet te nem tudod eldönteni, hogy mit akarsz, de én… én szerelmes vagyok! Első látásra! Fülig!

-        A szőke herceg mi?

-        Az… van vajon valakije?

-        Te laksz vele. Ne tőlem kérdezd.

-        Hanem?

-        Mondjuk tőle.

-        Jó vicc, úgysincs hozzá bátorságom.

-        Azt hittem boszorkány leszek – vált témát Hin. Ezzel a helyzettel nem tudott mit kezdeni.

-        Nem lett volna annyi duótok. Jó lesz vele dolgoznod, nekem is Yurival. A párosunk meg… Hozzuk a formánkat. Az a sok díj csak bizonyít valamit.

-        Emlékszel a tavalyi számunkra?

-        A cirkuszfesztiválon? Igen! Ha nem vagy ott az lesz az utolsó fellépésem. Sokkal jobban csinálod, mint én.

-        Te magával ragadóbb vagy…

-        Csak élvezem amit csinálok

-        Azt én is.

-        Akkor mutasd meg! Mostanság igazi jégkirálynő vagy.

-        Jégkirálynő?

-        Teljesen bezárkózol. Jóformán, már csak nekem nyílsz meg… Mennem kell. Yuri már harmadszorra kopog. Jó legyél! És bátor! És nyílj meg! Puszillak! Szia! – mielőtt a lány bármit is mondhatott volna kinyomta a telefont. Hin csak nézte a baldehint  az ágyán. A fejében kavarogtak a gondolatok, még emésztgette a hallottakat.