29.  Fejezet: A pillangó leleplezése

            A napok gyorsan teltek amíg Narakut keresték. És azt a bizonyos Analy-t. Hogy ki lehet az? Nisan rávágta, hogy az egyik befektetője. Persze ezt a feltételezést senki nem vette komolyan még a lány se. Pedig nem ártott volna.

            Nehéz levegőjű párás este köszöntött rájuk. A szélnek rossz szaga volt. Gonoszságtól bűzlödt. Az egész csapat nyugtalan volt, feszült. Sokat vitatkoztak semmiségeken. Pedig ezt most nem engedhették meg maguknak.

            Egy kastély bontakozott ki a semmiből, védőfal vette körül belül mérges gázok bugyorogtak.

-         Itt vagyunk – nézett fel Inuyasha. Csak most kezdte kiheverni Kikiyo halálát. Kagome már nem ette magát ezen, tudta most övé a fiú szíve, de a régi emlékek kötelékét nem tudja eltépni. Nem is akarta.

-         Igen – Nisan most is mosolygott, a szárnyán vastag gézkötés fehérlett, még mindig nem mondta meg, hogy nem biztos a teljes gyógyulás, nem akarta Sesshoumaru gondolatait elvonni a rá váró harcról. – Akkor bemegyünk?

-         Be. Mi mást tehetnék – a szellem hangja keményen csengett.

-         Akkor indulás! – kiáltott fel Inuyasha és ki is húzta a hüvelyéből a Tesseigát.

-         Jaken! – nézett oda a kutyaszellem.

-         Igen, nagyuram? –felelt a szólított.

-         Te kint maradsz a gyerekekkel.

-         De miért?

-         Mert valakinek rájuk is kell vigyázni.

-         Igaza van –folyt bele a társalgásba Sango. – Kirara, te is segíts neki!  - erre a szellemmacska engedelmesen letelepedett Shippou lábánál. A többiek pedig eltűntek a gyorsan bezáródó védőfal mögött.

            Néptelen folyosók mindenhol. Csak két félszellem jelenlétét lehetett érezni. Egyébként csupasz falak, üres termek, csend, túl nagy csend. Fullasztó, hideglelős. A lépteik visszhangot vernek, ahogy áthaladnak a kihalt palotán. Egy sötét szobából gonoszsággal teli hang hallatszik:

-         Már vártunk titeket – szólal meg Naraku.

-         Bizony nagyon – egy nő is megjelenik mögötte – Olyan uncsi volt kettesbe apuval. – az „apuval” szó hallatára mindenki megdermed.

-         Neked van egy lányod? – nézz a pókszellemre hitetlenkedve Miroku.

-         Láthatod –hunyorog gúnyosan a kérdezett. – Ő itt Analy. Dreana Analy. –Most hogy mondták Nisan végignézett a lányon, hasonlított a későbbi önmagára, csak itt még kicsit gyerekes volt az alakja és hihetetlenül cingár. Keze-lába kicsit túl hosszú, mégis a kecstelenség ad neki egyfajta bájt.

-         Te, te-TE? – bámulja hitetlenkedve Nisan. Nem hitte el, hogy itt láthatja. Ez egyszerűen képtelenség. És mégis itt állt előtte teljes életnagyságban.

-         Ó szóval te vagy aki ismer engem idősebben. És milyen vagyok, ugye ilyen kis sudár? – kuncog a lány.

-         Te gyilkolod a lepkéimet…

-         A volt lepkéidet. Már nem vagy szűz. Le se tagadhatnád… Hogy nem tudtok vigyázni.

-         Tessék? – Sesshoumaru szemöldöké kérdőn a homlokára szalad.

-         Terhes, de benga állat! Tőled! Ráadásul a szárnya is eltört… Cö-cö… Ti semmit nem mondtok el egymásnak? Ja és Inuyasha, tudod, hogy Kagome féltékeny a Kikiyoval köztetek lévő kötelékre. Tudja azt soha nem tépheti el…

-         Mi? –  a szólított a mikot kérdezte.

-         Ez nem teljesen így van…

-         Hát?

-         Majd elmondom… utána…

-         Miről beszél? – nézz a szellem a lányra.

-         Majd harc után elmondom…-nézett rá Nisan. Látszott rajta, hogy jobb szeretné, ha nem firtatná tovább a témát. – Előbb legyünk túl ezen.

            Ez hajtotta a fiúkat a harcba.