16. fejezet: Otthon édes otthon?

150-el téptem haza az autópályán, hogy megnézzem anyám mit művelt az otthonomban. Utáltam amikor olyan emberek turkálnak a holmi között akik megkeseríthetik az életemet mint például az anyám. Volt, hogy beszélgettem egy számomra színpatikus fiúval és anyám kicspta otthon a hisztit mert ő úgy gondolta hozzá akarok menni feleségül. Anyám egy megkeseredett nő volt és ezt mindenki jól tudta. Amikor hazaértem a remegve szálltam ki a kocsiból és remegő kezekkel nyitottam ki az ajtót még néhányszor a kulcsot is elejtettem néhányszor. Utoljára akkor féltem így amikor még anyámmal laktam együtt és imátkoztam minden nap, hogy legyen erőm elmenni innen minél messzebb és minél távolabb az anyámtól azt se bántam volna ha anyám tagad ki vagy soha többé nem jön haza csak ne kelljen a csendes terrort elviselnem többé. A gyomorfekéjem is kijött amikor otthon laktam és amikor elszöktem elmúlt, de most megint kezdődik ez a maró érzés a gyomromban. Tudtam, hogy az anyám fog megölni és ő is ugyanezt állította rólam. Hát így van anya és lánya. Persze az öcsémnek volt esze és apához költözött. A kettő közül a jobbikat választotta. Én is mehettem volna hozzá, de mi mindig öltük egymást így inkább elvetettem ezt az ötletet a nagyagyszüleim megőrítenek. Senki ne értse félre tisztelem és szeretem őket, de egy idő után már ők is sok volt az én gyenge idegrendszeremnek. Anyám családjából meg már senki sem él így gondolom mikor anyám egyedül maradt összeköltözött az öccsével. Anyám nem bírja ki, hogy egy nap senkit se idegesítsen fel. Hát röviden ez volt az én anyám. Na, de ne csak a rossz dolgokra emlékezzünk azért az anyám tudott jó fej is lenni ha nagyon megeröltette magát, de per pill semmi jót nem tudok a számlájára írni. Talán ha megeröltetném magam. Á nem megy semmi maradandót nem alkotott szememben, de az apám sem. Vagy csak az én elvárásaim túl nagyok? Ki tudja. A barátnőim szerint igen. Azt mondják, hogy pasiban sincs tökéletes így ne is keressem. Erre azt kell érteni, hogy nem lehet egyszerre élő, jóképű, gazdag, sportos, jó felsőtestű, hosszú farkú csodálatos szerető és csak az ember lányát szeresse feltétlenül. Emellett főzzön mosson takarítson legyen jó apa. Az ilyenek mind vagy nős vagy buzi, de az is lehet, hogy nem létezik. Tényleg a kettő közül a kisebbik rosszat választjuk? Mindenesetre az anyám a legrosszabbat választotta és ezért az öcsémnek és nekünk kellett bűnhődnünk.
Nagy nehezen kinyitom az ajtót és érzem minden izmom megfeszül és félek a saját anyámtól. Tényleg így kellet lennie. Végül is egész jól megértettem magam az anyámmal és még is gyűlöltem és szeretem őt.
A zár kinyílt. A látvány ami elém tárult nem az volt amire vártam. Ott tolta valaki az anyámat, de a hosszú fehér hajától nem láttam az arcát. Nem bírtam tovább a fürdőbe rohantam és kidobtam a taccsot. Valóra vált a rémálmom. Láttam anyámat kefélés közben. Már csak ez hiányzott nem elég, hogy megdugott egy vámpír most meg ez. Tudtam 2 nappal ezelőtt, hogy nem kellett volna felkelnem. Az anyám bejött és próbált segíteni, de szokás szerint csak bénázott.
- Ne érj hozzám.- kiáltottam rá.
- Rendben.- és kiment.
Kiadtam ami még maradt bennem és a padlóra zuhantam, de nem vesztettem el az eszméletemet. Miért borultam ki ennyire magam sem tudom, de nem tetszett amit láttam és kész. Mindenféle gondolatok jártak a fejemben és tudtam össze kell magam szednem és beszélnem kell az anyámmal és az ő ősz hajú télapójával. Nem kefélhet az én házamban. Minél előbb meg kell szabadulnom tőle. Így összeszedtem minden maradék erőmet és a falnak támaszkodva kibotorkáltam és leültem a kanapéra. Nem éreztem sok erőt magamban így az volt a célom, hogy minél gyorsabban levezényeljem a beszélgetést lezuhanyozzak hajlamosak és végre ágyba mennyek, de most szigorúan egyedül. A hosszú hajú idegen nagyon fiatalnak tűnt. Nem volt olyan öreg, de akkor mitől ilyen fehér a haja. Aha biztos démon.
- Anya - kezdtem én.- nem kefélhetsz idegenekkel a lakásomban főleg nem démonokkal. Mit fognak szólni a munkatársaim.
- Inu Yasha félszellem és nem démon és mit szólnak a munkatársaid ha megtudják, hogy vámpírral bújtál egy ágyba?
- Az csupán üzlet volt és én nem a te lakásodban csináltam.
- A dühöngésnek itt most semmi helye. Azért jöttem- megjegyzem én már előre félek.- hogy elmondjak neked valamit amit sok éven át keresztül eltitkoltam előled. Nagyon kellemetlen erről beszélnem és tudom nem fogod megérteni megérinteni amit most mondani fogok, de tudnod kell és szeretném ha tudnád, hogy minden a te érdekedben történt.
A hosszú hajú idegen megfogta anyám kezét. Mit ne mondjak jó hosszú körmei voltak az ipsének. Bár nagyon is jóképű volt látszott rajta a sok szenvedés és magány és friss vér illatát éreztem a levegőben. Tudtam, hogy embervér folyt valahol. Az ismeretlen idegent körülvette a halál aurája. Tehát már ölt. Úgy láttam ő is elég alaposan tanulmányozott és valószínűleg mindent megtudott rólam amit akart.
- Nézd édesem.- milyen rég nem hívott így, már rosszul kezdődik.- ez a félszellem aki itt ül mellettem.- Anyám vett egy mély levegőt.- ő az igazi édesapád.
A szemeim kigúvattak és az agyamat elöntötte a vörös köd úgyhogy kb úgy néztem ki mint Cartmen a South Parkból, de nem üvöltöttem és nem hisztiztem nem csináltam jelenetet.
Az idegen megszólalt.
- Most már tudod miért forrt össze ilyen gyorsan a csontod és miért ilyen szőke a hajad és mitől jobb a hallásod a látásod és a szaglásod.
Most anyám szólalt meg.
- De ez nem minden.
- Van még egyéb borzalom is.
- Az az igazság, hogy tulajdon éppen Hoyo is az apád. Mivel vele is lefeküdtem így egy bizonyos triumvirátus született így két apád van.
-Ezt nem veszem be.
-Mit gondolsz drágám mitől kék a szemed.
Ez már sok volt egy napra.
- Én most lefekszem.
Elindultam a fürdőszoba felé és még zuhanyozás közben is arra gondoltam, hogy az anyám igazat mond vagy sem. De végül is mindegy volt ha kell úgy is ki tudom deríteni. Nem volt semmi vágyam csak, hogy alhassak. Mikor már úgy éreztem, hogy megszabadultam Vittorió illatától és érintésétől felvettem egy XXL- es férfi pólót. Ha nem csábítok akkor nem kell szexinek lennem nem? Erre eszembe jutott, hogy holnap dolgoznom kell. A kurva életbe, de legalább nem kell elviselnem az anyámat. Ha nem felejtem el meg kell kérdeznem, hogy talált meg mert most megmondom lakást váltok amint kiteszi innen a lábát.