A csapatnak még éppen sikerült idejében kiszaladniuk, mielőtt minden egy csapásra megsemmisült volna.

-         Tehát mi történt? – kérdezte a még kicsit kába démon.

-         Kikyo csak kihasznált, majd megölt. De te feltámadtál, és most ismét itt vagy velem, azaz velünk – mosolygott Kagome és a többiekre nézett.

-         Már emlékszem. Láttam magamat, ahogy kiléptem a testemből. Egy furcsa alagútban találtam magam és ott volt… a bátyám, Sesshoumaru, anya és apa. Ott álltak és hívtak magukhoz, de én nem akartam menni, mert hozzád vonzott a szívem – megcsókolta Kagomét.

-         Jó, jó, elég legyen már! Gyertek velünk a faluba! – szólt Shippou és elindult Sangoékkal.

Kagome és Inuyasha is utánuk indult egymást szorosan átkarolva.

Este hatalmas ünnepséget szerveztek a falubéliek számukra. Volt ott étel, ital, zene, tánc. Kagoménak sikerült Inut is a táncparkettre vonszolni.

-         De én nem tudok táncolni!

-         Honnan tudod? Próbáltad már? – kacagott a lány.

-         Nem – pirult el a démon és nézte, hogy táncolnak a többiek.

-         Na látod, megy ez neked!

Egész éjszaka táncoltak. A mulatság végén nem volt kedvük lefeküdni, ezért inkább elmentek egyet sétálni. Az ezer éves fához érve, Inuyasha felajánlotta, hogy nézzék meg a napfelkeltét. Kagome bólintott. Ott ültek egy ágon, hallgatva a madarak csicsergését és nézték, hogy ébredezik minden. Csodálatos látvány volt.

2 hónappal később…

Kagome rettentően rosszul volt. Szédült és fájt mindene. A kunyhóban feküdt és szenvedett.

-         Vissza kell menned a jövőbe, mert lehet, hogy valami súlyos. Biztos, hogy nem valamilyen sérülés, amit még Kikyo okozott? – Inuyasha rettentően aggódott a felesége miatt.

-         Nem tudom. Inu hazavinnél? Ideje lenne bemutatnom téged a családomnak, és otthon is egy esküvőt tartani. Én szép fehér ruhában lennék, te pedig fekete szmokingban. Nemsokára átváltozol ismét, akkor megtarthatjuk a ceremóniát. De előtte mindenképpen orvoshoz kell mennem.

-         Rendben, akarsz valamit magaddal vinni?

-         Nem, ne pakolj semmit, csak menjünk már! – és ismét eltorzult Kagome arca.

Amint visszatértek a jelenbe, Kagomét azonnal egy kórházba vitték. Pár napig megfigyelés alatt tartották, de semmilyen súlyos panaszt nem találva kiengedték. Inuyasha egyszer sem volt bent nála, mert az esküvőt szervezte.

-         Végre, hogy újra láthatlak! – ölelte magához a lányt – Hogy vagy? Holnap lesz az esküvő, mint tudod, bírni fogod?

-         Persze! Életem legszebb pillanata lesz! – furcsa csillogás táncolt a szemében, amit Inu is észrevett, de nem szólt.

Azt gondolta, hogy biztos a másnapi szertartás miatt ennyire boldog.

Másnap…

-         Te, Kagome, fogadod-e Inuyashát férjedül, amíg a halál el nem választ?

-         Igen, fogadom.

-         Te, Inuyasha, fogadod-e feleségedül Kagomét, amíg a halál el nem választ?

-         Igen, fogadom.

-         Akkor ezzel házastársaknak nyilvánítalak benneteket. Húzzátok fel egymás ujjára a gyűrűt, és egy csókkal pecsételjétek meg eskütöket!

Miután megcsókolták egymást, hatalmas éljenzés és tapsvihar tört ki.

-         Gratulálunk nektek! – Mosolygott Shippou, Sango és Miroku.

-         Köszönjük – mondta Kagome – Egy kis figyelmet kérnék! Szeretnék még valamit bejelenteni! Inuyasha ide jönnél, kérlek? – miután már ő is ott állt, Kagome folytatta – Tehát, szeretném bejelenteni nektek, hogy Inuyasha és én ikreket várunk!

-         Micsoda! – Inuyasha alig tudta felfogni, hogy apa lesz – Ez komoly? Jaj, de jó, apa leszek!!! – ujjongott.

Mindenki ismét tapsolt. Ezután még a menyasszonyi csokor eldobása következett. Utána hajnalig tartó lakodalom vette kezdetét.

7 hónappal később…

Kagome egészséges ikreknek adott életet. Egy fiú és lány párosnak.

Visszaköltöztek a középkorba, és még egy fiuk született. Sangoék is még három csemetével gyarapították a családjukat.

-         Nézd, a kis Sesshit! Lassan már jár! – mosolygott Kagome.

-         Igen. Biztosan az apjára fog hasonlítani – mosolygott Inuyasha - Ugye kis gézengúz? Hékás, ne húzd a hajam!!!

                                                       Vége

Írta: Iwiiiii